Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

92

séget küldének rátok, mert ős isteneink büntetlenül gúnyoltatnak.“ így lazították fel a’ keresztények ellen a’ könnyen hívők’ nagy seregét, ’s a’ dühre ingerlett féktelen népcsoportnak gátot vetni nem volt tanácsos magának a’ római helytartó, vagy tisztviselőnek is, nehogy ő szinte az istentelenség’ gyanújába esvén, meggyilkoltassék. Keserves panaszt emelének illy törvénytelen megtámadásokért a’ keresztények’ védirói, de nem mindenkor szültek kívánt hatást az elfogult császárokra. A’ keresztény egyház’ három százados történetén átvonuló véres vonalnak csak | két szélső pontjait jeleljük ki, a’ mennyiben ezek elégségesek kellő felvilágosítást deríteni az első hívek’ üldözései ’s kínzásai felől. Azt, t. i. hol a’ véres üldözések megkezdetnek, ’s meg azt, hol a’ római pogány császárok’ üldözései megszűntek.

Ki Róma’ legjelesebb polgárait, hű tanácsnokit, előbb melegen szeretett barátjait, ritka erényü nevelőjét ’s tanítóját, rokonit, édes anyját, ’s hogy Tacitus' szavaival éljek , magát az erkölcsöt gyilkos kezekkel kiirtani akarta, Nero, e’ szörnyeteg volt első, ki az üldözést és kínzás’lobogóját tűzte ki kegyetlen politicájának irányául, mellyet a’ keresztények’ fejéről csak nagy Constantin emelt le. Érdekes megismerni közelebb- ről e’ császárt, mert ő első üldözte az egyházat,

l