Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

9i

védéseket, ’s terjedelmesen elmondanánk minden csaknem hitelt múló kegyetlen kínzásokat, könyveket kellene betöltenünk. — Kik a’ császári pa- rancs-állitotta kinpadokból mérik az első hivek’ szenvedéseit, igen csalatkoznak. Igaz, átalános, ’s az egész birodalomban elterjedt üldözések azoknak rendeletéből támadtak csak; de nélkülök is a’tartományokban többször borzasztó kegyetlenkedéseknek voltak kitéve. Sőt még a’ jobbszivü és ókeresztényekhez kegyelmesebb császárok alatt is itt ott véres üldözések támasztattak ellenék. A’ keresztények általában az ál-isteneihez vakon tapadó nagy néptömeg előtt, mint újítók, ’s őseik’ hatalmas isteneit emherfaragta lelketlen műnek hirdető, ’s szerintük, mint káromló istentelenek, gyűlöletesek ’s utálatosok voltak; mert fájt, hogy ama sok hamis isteneket mennyükből egyszerre kitörölték, hirdetvén, hogy nincs több egy igaz Istennél. A’ nagy néptömeg keblében ápolt gyűlölet’ árját igen könnyű volt a’ hamis istenek’ papjainak felizgatni. Ha szárazság, vagy vizár, földrengés vagy éhség nyomorgatta Róma’ valamelly tartományát, a’ nép’ csábitói, a’ jóslók, ’s bálványok’ papjai fennen kiáltották, „hogy a’ megvetett istenek öntik ki haragjukat a nép felett, melly nem boszulja meg a’ keresztények’ káromlásait! — Bezárták a’ menny’csatornáit, vagy kiönték árját, vagy dögvészt ’s éh