Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

33

ványaiul mintegy felavattatnának, ’s melly csak előképe lenne a Messiástól rendelendő hatályosabb keresztségnek: „Én ugyan keresztellek titeket a megtérésre vízzel; a ki pedig utánam jövendő, nálam hatalmasabb — ő megkeresztel titeket szent Lélekkel és tűzzel.“ E’ keresztség’ jelentésének magyarázata sokfelé elágazó véleményt szült; mi legbiztosabbnak tartjuk követni az evangélium’ szellemét, ’s azért a’ fönebbi értelemhez ragaszkodunk ; ’s habár a’ keresztség már divatozott is egyebeknél, de jelentőségére nézve bizonynyal különbözött az akkori szokásban volt mások’ keresztelésétől, mellyben az ujonan Möses’ törvénye és vallására tért hívek részesültek.

Mig K. János igy készitgeté hallgatóit Jézus' feltűnésére: ime eljött Galileából ’s általa meg- kereszteltetett; ’s ekkor megnyílván az egek, mennyei szózat tön Jézusról tanúságot: „ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem tölt.“ Szent küldetésének rendithetlen bátorsággal akarván megfelelni sz. János, nem lévén ingadozó, ’s a’ nép’ tapsaira, vagy a’ nagyok’ mosolygó kegyeire hajló nádszál; — nemcsak a’ gyönge ’s erőtlen pórt, hanem a’ nagyokat, sőt magát Heródest is, bűneiért megfeddette, ki Fülöp atyjafia’ nejével tilos szövetségben élvén , köz botrányt terjesztett a’ népben Ő nem rettegte ha