Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

32 figyelmeztessék. Midőn tehát János az utak’ egyenlítésére ’s ösvények’ igazítására inti a’ zsi­dókat, emlékezteti őket egy részről a’ Messiás’ méltóságára, ki a’ mennyországnak egyszersmind királya, másrészről illő elfogadására. De alázatossá­gának is adta példáját magát szolgához hasonlítván. Janos’égész viseletéről az ömnegtagadás’példánya tűnt ki: szőr volt öltözete,sáskák’s erdei méz eledele. ’S bár az akkoron uralkodó zsidó nép’ rögesz­méivel egészen ellenkező volt tanitása, a’ Mes­siást nem mint fegyveres hóditót, hanem vallásos és erkölcsi intézet’ alapitóját festvén, mégis sere- gestől tódulának hallására. Kinekkinek lelki szük­ségeihez alkalmazott üdvös tanítást adott a’ ,,pusztában kiáltó 5“ — az adószedőknek : „ne ve­gyetek többet annál, a’ mi meghatároztatok nek­tek;“ a’ vitézeknek: „senkin ne erőszakoskodja­tok , hanem elégedjetek meg havi béretekkel;“ a’ gazdagoknak: ,,a’ kinek két köntöse vagyon, adja egyiket annak, a’ kinek nincsen.“ Mindenek­nek pedig különbség nélkül hirdette, hogy egye­dül az igaz megtérés azon ösvény, mellyen a’ mármár megérkezendő Messiás’ országába jut­hatni! Kikre tanítása hatott, ’s óhajtották, azokat megkeresztelte vízzel, hogy e’ külső mosás őket a’ szív’ benső megtisztítására, azaz : megtérésre intené, ’s hogy ez által a’jövendő Messiás’ tanít-

Next

/
Thumbnails
Contents