Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

16

elferdítve torz-alakban: és e tér a’ religio’ téré volt! Mi az Istent, ’s az emberinek Istenhezi viszonyait illeti, szomoritó képben mutatkozik a’ különben műveltkor. Az Istenről, a minden vallás’ alapjáról, olly balfogalmak uralkodtak, hogy meg kell szomorodni az emberi ész’ gyarlóságán, melly jobban ki nem tüntethetett, mint itt elkövetett hibáiban. A’ sok istenség, bálványimádás , a’ természeti erők és erények, a’ lelketlen állatok, a csapások, betegségek, anyagi és szellemi bajok; a nap, hold, az ég’ csillagai mindannyi istenekként tiszteltetvén, a’legvastagabb hibákba sülyedett az emberiség. Athenae, a’ tudományok’ és szépmiivészetek’termékeny városa, a’ tévelygésbe olly mélyen merült, hogy még az ismeretlen isteneknek is oltárt emelne. Róma, a’ világ’ ura, tömérdek istenek- és bálványoknak töm- jénezett, ’s bár ezrenként számlálná isteneket, magánosaknak szabadságot adott tetszés szerint házi isteneket választani, ’s hogy nagy Leo szavaival éljek: „midőn Róma minden nemzetek felett uralkodnék, minden nemzeteknek hibául szolgált. Nagy vallásosságát abban találta, hogy semmi hamisságot meg ne vessen. A’ vallás csak eszközül használtatott polgári czélok’ kivitelére. Egyiptom, a’ hajdan műveltségéről nevezetes Egyiptom majd barmait,majd kerti növényeit állította