Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

nem a’ sötétség, séma’ vastag tudatlanság’ korában, nem! hanem akkor tűnt fel Bethlenemben az üdvezitő igazság’ hajnala, midőn már ismertettek a’ természet’ törvényei, kifejtettek a’ gondolkodó ész’ elvei, megkülönböztethették az igazságot a’ tévelygéstől ’s ennek bizonyos ismérvéit (criteria) felállították. A’ betegség’ nemeit, ’s annak természetes gyógyítását megválaszthatta az akkor virágzó orvosi tudomány, ’s igy a’ természetfelettit megítélhette a’ kor, meg a’ szemfényvesztést a’ csudától, a’ természetes gyógyítást az isteni erő által történttől. Valóban imádandó az isteni gondviselés’ bölcsesége, melly akkor adta kinyilatkozását, midőn az emberek isteni eredetének megítélésére, az igazságnak a’ hamisságtól való elkülönzésére képesek voltak.

ni.

Vallási állapot.

Derült volt, mint mondók, Augustus kora, műveltebb minden letűnt századoknál! De e’ derű nem Volt igaz világosság, nem tökéletes felvilágosodás ; ezt sem a’ császároknak pártfogása, sem a’ bölcsek’ könyvei a’ világnak meg nem adhatták. Egy tér, az ember’ boldogitására szükségesebb tér, parlagon hevert, vagy szörnyen