Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

159

betetlen tökéletességeiből megtanulta, mi alacsonyáé tudatlanságban tévelygett. A1 lélek eredetét ’s rendeltetését megértvén, egyszersmind feltáródott előtte jövő létének is sorsa, midőn az örök élet’ mennyei boldogsága intette ’s buzdította rendeltetése felé sietni, ’s az örök kárhozat vonta őt vissza a’ romlottság tágas útjáról. így megszűnt az értelem’ küzdelme a’ té- vely ellen, ’s azon sok erő, mellyet a’ világ’ legnevezetesebb bölcsei fölemésztettek az Isten’ igaz ismeretének fölkeresésében, ’s a’ sokféle bölcseség’ rendszereinek tusáiban megkiméltetve, hasznos működésre, e’ földi jólét’ eszközeinek feltalálására , ’s az emberiség’ tényleges boldogi- tására fordittathattak. Legfőbb foglalkozása volt a’ pogány bölcseknek az Isten ’s világ feletti kérdések’ megvitatása, mert addig, mig a’ lélek’ szükségei ki nem elégittettek, a’ vizsgálódás’ más terére nem fordíthattak kellő figyelmet a’ mindig mennyei fény után esengő bölcsek. De e’ nagy tehertől szabadultán , ’s a’ hit’ boldogító világáról megnyugodván; idejök maradt egyebekről is elmélkedni, ’s a’ földi élet’ tényleges pályáján a’ jótékony művelődés’ magasb fokára lépcsőnként emelkedni.

A’ keresztény hit az erkölcs’ szent alapját és szabályait kitűzvén , megmutatta az ösvényt,