Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

160

mellyen haladván az emberiség, már itt alant boldogságát miként eszközölhesse. — Merre az evangélium1 hírnökei terjesztők Jézus’ országát , az ember mindenhol visszaadatott eredeti méltóságának; mert hitünk tanítja, hogy mi mind Isten1 fiai és egy mennyei atyának gyermekei vagyunk. Hogy tisztelni tartozunk a1 szegény ’s nyomorult koldusban is az Isten1 képére teremtetett, ’s Jézus’ szent vérével megváltott felebarátunkat. így már az úr1 kényétől függő rabszolgák1 bilincsei kön nyúlni kezdettek , ’s létezett az eszme , mellyböl habár lassan, de elvégre bekövetkezendik a1 nap, midőn az ember felebarátjának fogja tekinteni a1 megvetett rabszolgát is!

De mi eredménye lön a1 keresztény bitnek, leginkább kitűnik, ha megtekintjük azokat, kik az egyház’ kebelébe léptek, ’s kik Jézus vallása szerint éltek. Kik előbb kényök ’s az érzékiség1 korlátlan vágyai szerint a1 testnek éltek, felvevőn a1 kereszténységet, egészen új embert öltének magokra. Az önmegtagadásnak eddig hallatlan szent példáit adták. Levetkezve minden előítéletet, a1 felebaráti szeretetnek feltárták kebleiket. A1 sokaságban olly nagy volt az egyetértés és egymáshozi szeretet, hogy, mint az irás mondja, „a1 hivek1 seregének egy szive volt.“