Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

151

mény penitenczia által vétettek ismét a’ hívek közé tel a’ nagyobb vétkesek. Négy fokozata különböztetett meg a penitencziatartásnak, mellyeken keresztülmentek a1 bűneiket meggyónók, mielőtt az oltári szentségben részesülnének. Elsők voltak a siránkozók; t. i. miután bűneiket meggyónták, zsákba öltözvén, ’s hamuval behintve a püspök , vagy helyettese előtt megjelenvén, kellő intés között a’ templombul kirendeltettek, ’s a’ siránkozók’ sorába léptek. A’ második fokozatot képezték a’ hallgatók, kik már a’ templomba bebocsáttattak , de csak a’ szent Írást és beszédet hallhatván, a’ hívek’ többi ájtatosságukban nem részesülhettek. Ez állomásról jutottak a’ harmadikra, a’ térdeplők’ állására, kik igy neveztettek, mivel akkor is térdeltek, midőn a’ többi hívek állva, vagy ülve imádkoztak. A’ negyedik fokozaton voltak az állók, kik, noha az oltári szentség’ vételétől még tiltattak, de a’ többi szertartásokon, különösen az oltári szentség’ kiosztásán is, jelenvoltak. És ezek áldoztatván, ismét a’ többi hi vek közé ünnepélyesen bevétettek , ’s eként az elégtétel bevégeztetett.

Nagy volt az egyház’ szigora ’s kemény fenyítéke , mert némelly vétkekért húsz évig is eltartott a’ penitencziatartás, ’s ez alatt böjtölés, éjjeli virasztás, ’s alamizsna-osztogatással bizonyi-