Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

tották be bünbánatukat, ’s igy helyrehozni a’ botrányt épületes bánatukkal, mellyet czégéres bűneik okoztak a hívek előtt.

Azonban a püspökök tapasztalván a bün- hödők’ igaz, töredelmes bánatát, a’ penitencziá ideje alatt kitüntetett buzgalmokat, vagy ha üldözés közelgett, avagy ha vértanúk ’s hitvallók esedeztek érették, nemcsak a penitencziá idejét megrövidítették, hanem egyszersmind egyik állásról a’ másikra átbocsátották. Mindenkor volt t. i. az egyháznak hatalma, a hívek’ lelki üdvének szükségeihez képest az elégtétel’ szigorúságát lágyítani, azon hatalmánál fogva, mellyet a’ bűnök’ megtartása - vagy feloldozásában nyert Üdvözítőnktől. Az egész penitencziai fegyelem’ fő fel— figyelése a’ püspököt illeté, ’s rendesen ő maga végezte azt, noha engedőimével az arra rendelt áldozó pap is, de nem más, teljesíthette e’ tisztet; mivel a’ penitencziá’ fegyelme mindenkor a’ fül- bei gyónás és a’ bűnök’ feloldozásával volt összekötve, erre pedig Jézus apostolainak, ’s utódaiknak a’ püspököknek, ’s a’ püspökök’ helybenhagyása- ’s rendeletéből a’ fölszentelt papoknak adott csak hatalmat.