Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

141

lekezet’ helyén, vagy az illető papnál, midőn még a pogány császároktól tiltattak a’ keresztény templomok’ építései.

Ünnepek’ alkalmával az első keresztények különféle adakozással járultak az oltárhoz, pénzt ’s más egyebet gyüjtvén össze , részint a’ szegények’ árvák’ és özvegyek’ vagy betegek’ fölsegélé- sére, részint az isteni tisztelet ’s a’ papság’ élelmére. Parancs erre nem kelletett, mert a jámbor keresztények’ buzgósága önkénytesen vitte bő adományait az Urnák oltárára, ’s nem kétkedett , hogy kedves áldozat leend az Isten előtt, ha tiszteletére, vagy szolgái’ szükségeinek fedezésére járuland őszinte adományival. E’ mellett, mit alamizsna gyanánt osztogatni kívántak a’ keresztények, azt is az egyházba vitték, tapasztalván , hogy hivebb sáfárokat nem találhatnak az Isten’ szolgáinál.

Áldozás után közönségesen mértékletes asztalhoz ültek a’ hívek , mellyek az önkénytes adakozásokból láttattak el; részint a szegények’ táplálására ’s a’ felebaráti szeretet’ nevelésére, részint emlékezetére annak, hogy Üdvezitőnk szent testét és vérét apostolainak a’ húsvéti vacsora után nyújtotta. Ezen szeretet’ asztalához nem ültek le, mielőtt az Úrhoz imájokat emelnék, ’s Tertulliari bizonyítása szerint mértékletesek le-