Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

140

annyit tesz „legyen meg“ befejezték. Eként elkészülve a’ mélységes titku szentségbeni részesülésre, az Ur Jézus szent testét és vérét a’ kenyér és bor’ szine alatt alázatos lélekkel magokhoz ve- vén, áldoztak. Igen az első keresztényeknek olly nagy volt buzgóságuk, hogy rendesen minden jelenlevő hívek, valahányszor isteni tiszteletre összegyűltek, áldoznának, tudván , hogy Jézus szent teste és vére a’ léleknek az örök életre való tápláléka. — Még ekkor az ájtatos hívőket nem kellett egyházi törvény által az áldozásra figyelmeztetni, mint később, midőn hűlni kezdett a’ keresztények’ buzgósága. A’ betegek- ’s remetéknek elküldetett Jézus szent teste, vagy szent vére kenyér’ vagy bor’ szine alatt, mert mindenkor hitte és tanította az anyaszentegyház, hogy áldozni lehet egy szín alatt is. Mindez később közönséges szokássá vált. Az üldözések’ idejében az ájtatos hívek magokkal vitték Jézus szent testét, hogy a’ szenvedések’ és kínos halál’ tusája ellen lelkűket e’ szent eledellel az örök életre megerősítsék. Sőt a’jámbor ’s istenfélő keresztények nagyobb útra, mellyen a’ halál’ veszedelmétől féltek, nem indultak a’ nélkül, hogy Jézus' szent testét magokkal ne vitték volna, szükség esetében azt magokhoz veendők. Az oltári szentség tartaték a’ templomban, azaz: a’ szent gyű-