Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

189

tattak, vagy különben ájtatos buzgóság’ gerjesztésére czéloztak. Illyenek voltak sz. római Kelemen’’ és Polykarp levelei, a’ vértanúk’ végső intései és cselekedetei. Az olvasást követte az idő’ és hívek’ szükségeihez mért lelket buzdító szent beszéd, melly nem volt ugyan a’ pogány ékesszólás’ törvényei szerint készítve, de annál tisztább forrásból, t. i. a’ sz. irás- és hagyományból , vagy a’ keresztény egyház’ vértanúinak példáiból , vagy a szent atyák’ istenes éltökből me- rittetett. Nem engedte t. i. az idők’ mostohasága a’ keresztényeknek tartós együttlétöket , sőt az üldözésekkor néha az Úr’ testének vételében állott csak ájtatosságuk, mint melly mindenkor az isteni tisztelet ’s a’ hívek’ ájtatossága’ lényegének tekintetett. A’ szent beszéd után zsoltárok, szent énekek ’s buzgó imádságok által emelték Istenhez elméjük’ és szívókét. Az llr’ imádsága, vagyis a’ „Mi Atyánk“ tévé könyörgésök’ fő részét, de mellette más a’ püspök- ’s egyházaktól készített imádságokat is mondottak. Ezek az üldözések’ megszűntével összeszedettek, ’s az úgy nevezett lithurgicus, vagyis az Isten’ tisztelete és a’ szertartásokról szóló könyvekbe foglaltattak. Könyörgésük’ és imájukat a’ szent napok’ változása szerint majd térdelve, majd állva, ’s az ég felé emelt kezekkel végezték , ’s „a m e n-“ nel, mi