Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

44 A magyar clerus tehát ha az ősi apáktól örökölt s kezére bízott kincsnek hív őre maradni akart, szünet nélkül résen kényszerült állani, miszerint az ellenséges indulatnak legkisebb lappangó moczczanását, vagy az országos eseményeket előkészíthető alattomos fondorkodást — előbb hiúsította meg, sem mint a látszatra biztos fólületet az aláfog­laló vizek árjai elnyeljék. — Illynemü bajt azon népek nem okoztak, kiket a honfoglaló Magyarság a négy folyam közt talált, vagy kikkel honkeresőleg bármelly számosán egyesült. Ezeknek bálványossága őse­inkével a kereszt behozatalakor egy időben oszolt; csak az uj keleti bevándoroltak valának a hitre nézve veszélyesek. A múlt eseményekre s ezekből vonható tanúságokra folytonosan emlékeztető történet azt tüzé ki politicai főszabályul a keresztény polgárzatoknak, miszerint a határaikban ülő pogány népeket a keresztény egyháznak megnyerni iparkodjanak, főképen ez által bizto­síthatván a maguk egész s nyugalmas létét. Azon felül az egyházat még más, magasb rendű indok is unszolta a barbárok oktatására s keresztelésére. — E tekintetből valóban nem csupán közegyházi, hanem (a vallásra veszélyes szomszédság s leginkább az akkoron még előre nem láthatott s bekövetkezett események fontosságán ítélve) m a- gyar egyházi s honpolgári érdeme volt Robert esztergomi ér­seknek, midőn 1227 táján szent földre indulva az Erdély hatá­rain barangoló kunok fejedelmének fija—Boriz — s a nép jobbjaitól meg­állitatott ; kívánságuk szerint Borizot több ezered magával megkeresztelő, a kis tartományt egyházilag elrendező s az uj vallási oltvány őre- s ápoló­jául Theodorich domonkosi szerzetest rendelő 1229ben. Milly fo nto s művet végeze ez által Robert érsek és cselekvényének mik lettek kö­vetkezményei, legjobban érthetjük IX. Gergely pápának hozzá inté­zett leveléből, mellyben örömmel jelenti, mikint az eddigien vándor sőt sivatag csordájakint kóbor néptömeg most állandó lakhelyet szemel ki magának; falut, várost épít, szent házakat emel; Robert érseknek, mint az apostoli szék ezennel követének szivére köti, miszerint az uj egyház gyarapítására minden rendelkezése alatt lévő eszközök haszná­latával járuljon“ '). Ezen kunok a mongoloktól űzetve, hazánkba futamodtak, s an­nak vallása- meg a magyar nemzetiség ügyében fontos eseményeket idéztek elő; de e helyt ennyit is megemlíteni elég; még egy megemlíté­se nemcsak vallási, hanem polgárzati s nemzetiségi oldalánál fogva, más helyütt következik. Szint ezt kell megjegyezni azon viszonyok előadásáról is, miket a vallás, polgári szabadság, s nemzetiség tekintetében az i z m a e 1 i e k, zsidók, böszörmények, nevgari tatárok idéztek elő. Mind ezekben, mind amazokban a v a 11 á s i s nemzeti enyészet elébe tántoríthatlan sziklafalul s bevehetien várul- a magyar clerus állott; a ') Kát. 5, 508. 529. 535.

Next

/
Thumbnails
Contents