Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
43 A magyarok ősi vallása, mint ezen törvényből látszik, sok változáson ment keresztül és más mind keleti mind nyugati bálványosok szertartásival elegyült. Nyugati bálványosság volt a források, szirtek, terebélyek alatti áldomás, mint a régi németek tölgytiszteletén kívül nagy Kanut angol királynak (1017—1086 közt) tartott egyházgyüléséből világos: „ A barbár imádást teljességgel tilalmazzuk. .Barbár imádás pedig az, ha valaki bálványokat, úgymint pogány isteneket, napot, holdat, tüzet, patakot, forrást, bármilly követ, élő- s vágott fát tisztel“ '). Magyarországon ez időtájban sok keresztény gyarmatos, számos, mind nyugati, mind s leginkább keleti (b es e ny, izmaeli, zsidó, kún) család települt, vagy kereskedés üzletében a négy folyam közt tartózkodott; azonfőlül a föld ősi lakosi (szlávok, avarok, bolgárok stb.) ha nem az egész pogány vallás-módot tárták is meg, legalább nőmelly szertartásait őrizék és a keresztény vallás gyakorlataival üzék, minek maiglan a magyar és szláv népszokásokban létező nyomait kimutatni nem volna nehéz. Illyeneket vön tekintetbe az egyház, midőn a vallás tisztaságán őrködve a zabol esi gyűlésen az említett szabályt indítványozta s az ország helyeseltével törvényül emelte. Hasonló buzgalmat tanúsított a magyar papság Kálmán alatt 1112 táján, midőn L ő- rincz esztergomi érsek s az ország tiz főpapja, esztergomi zsinatra gyűlve, tisztán egyházköri tisztében eljárván végezé „a pogányság szertartásiból mi se gyakoroltassák ; valaki ellenkezőleg cselekednék, ha nagy úr tizenegy napig szigorú penitentiát tartson, ha alsó rangú csak hét napig de ostorozással“ L>). — Mi által az ásiai valláshozomány teljes enyészetbe sodortatott. Midőn a pogányságnak utolsó nyilvános fegyveremelésérő 1 az 1062-ki gyűlés korában említés tétetett, ezt csupán a magyar nemzetről kell érteni: a magyarságnak teljes megtérése után a kereszténység elleni támadások Magyarország határaiban meg nem szűntek: okozták ezeket ama pogány népcsoportok, mely- lyeket vagy a fegyver hatalma foglyul hozott honunkba, vagy az országnak pusztán álló vidékei megszállására a magyar királyok önkényesen fogadtak, vagy kereskedelmi üzletek tartóztatának, úgymint a kunok, besenyek, izmaeliek, zsidók, böszörmények, nevgari tatárok stb. Az egyház küzdelme ezekkel, mennyire a kereszt ellen felkelének , szakadatlanúl ugyan nem folyt, néha esekély számu- ságuk, néha csak időközi megjelenésük miatt: de kitört az időről időre, és ha harczi mezőre nem is hívá ki mindenkor a vallás védeit, de a törvényhozás, a békés kormánylat pályáján jelentékenyül nyilatkozott. x) Synod. Regia Canuti Reg. Angl. Harduin. Conc. Tom. 6, 902 őszi. cap. 5. 2) „Cum plagis“ ostorozással fordíthatni, az egyházi fenyítéket tekintve. Acla Synod, e Codice Missalis Posoniensis. Rollernél Hist. Epp. Quinqueeccl. 1, 382 lapon.
