Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
kodandott. Valaki ezen végzés megvetésére s ellenére bárhol is cselekednék, vagyont s fejet veszte ’). Éviróink nem bizonyítják, de hihető, hogy a dűlők vezérei bűnhődtek, vagy önkényes száműzésben végezék napjaikat; mi által s a király egyik öcsje- Leventének halálával a vallás s eghyáz ellen álló párt gyámolokat vesztve, fejet hajta, noha lehelni teljesen meg nem szűnt, s csak kedvező alkalomra várakozott, hogy kitörhessen. Ezúttal újonnan fölmagasodott a v a 1 lás épülete honunkban s ez időtől fogva néhány következés nélküli rázintást kivéve, a pogány törekvés tetemes kárositást rajta többé nem ejthetett. Utolsó veszélyes mozgalom ellene az 1062-ki országgyűlésen támadott, mellyre a nemes kedélyű, de bűne tudatában okosság ellenére is népszerű lenni akaró Béla minden város-, vár- s faluból két követet meghiva. Kitűzött napon roppant sokaság sereglett öszve Fejérvár vidékén, legtöbben hívatlanok, kiket kandiság vagy szomszéd lakás, némellyeket talán titkos rósz szándok unszola. A rendek városfalak közé vonultak, a nép maga sokaságának örvendve s merénykészen a mezőn vonta sátrait, és Jánus- (Vatha fiának! lázító beszédein megindulva forrongott, iszonyú zajjal kívánván a király- s rendektől, miszerint az ősi vallás-módokra átmennie, keresztény főpapokat megköveznie, lelkészeket kiirtani, minden egyházi embert s tizedszedőt fölakasztani, harangokat öszvezúzni, templomokat szétrombolnia szabad legyen. — Megszomorult ezek hallatára a király s három napra tanácskozási időt kért. Az alatt a népvezérek állványokról beszéltek, s a hitet gúnyolgaták; a nép pedig öszves örömében azt kiáltá: úgy legyen. — Harmad napra váratott a királyi válasz: akkor a király rendeletére minden oldalról katonaság ütött a zendülőkre, sokat levágott, a vezéreket magas helyeikről ledobta, a többi csoportot ostorokkal verte szét. A fegyveresek nagy ügygyei bajjal, halállal, kötözéssel, ostorozással fojtották el a zenebonát“2). — „Ez volt a pogányság utolsó jelentékenyebb nyilvános harcza a kereszténység ellen, ir Horváth Mihály; a kedélyekből azonban nem mindjárt sikerült kiirtani a régi valláshozi szítást s a berkekben titkon gyakorlott áldozatokat s más szertartásait a pogány vallásnak végkép csak szent László és Kálmán szigorú törvényei szüntették meg tökéletesen“ 3). Szent Lászlónak említett törvénye az 1092-ben hozott zabolcsi határozatok 22 tczében igy olvasható: „Valakik pogány módra kutak mellett vagy fák- források- s kősziklák alatt áldoznának, bűnöket egy ökörrel váltsák meg.“ *) Lényegére e határozatot jegyzé Thuróczy Chron. 2. c. 42. — Sz. G e 11 é r t életirója c. 21. — Kezai Simon sat. Mi E ndre edictumául a Corpus Ju- risban áll, azt a hontörvények első gyűjtője Mosóczi Zacharias Bonfin (dec. 2. lib. 2. föl. 192. ultim. ed. Mosóczi lapszéli jegyzete szerint olvasható) szövegéből vette. *) Thuróczi Chron. 2. c. 46. *) Horváth Mih. Magy. Tört. 1, 62 s köv.
