Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
33 üdve megkíván '). Az 1280-ki végzések jobbára fegyelmiek; 10 czikk szerint a plébániát vagy kápláni állomást (vicarias) világi emberre, vagy házas papra bízni nem volt szabad * 2) ; papi embernek úgynevezett hozzá illetlen világi hivatallal vagy üzlettel foglal- kodnia , színészi játékon, bohózaton jelen lennie, koczkázni, s más játékba bocsátkoznia, csapszékben, kivévén az utazás esetét, mulatoznia tilos vala 3) sat. Hanem munkásságra, tudomány műveletére vagy más hasznos, az oltár méltóságával megférő dolog üzésére intettek, serkentettek is. 1308-ki zágrábi zsinaton a szent életű Ágoston püspök papjainak nyilván megmondá: „hogy az alamizsna a papnak használjon, — azt akarja az apostol, miszerint papi kézzel szereztessék meg. Azért szent Jeromosunk celedi Márkhoz írván szent Pál szavát tökélyesen elfogadja: valaki nem dolgozik, ne egyék. — De tán azt fogodmondani: ime semmi mesterséget nem tudok; én azt válaszolom :irni, olvas- ni minden egyházi tud; ezúttal elég tudós arra, miszerint i 11 ye- tén munkával s iparral mind a nyilvános, mind a magános jóra élhessen. Ama régi szerzetesek, ugyan e Jeromos tanúsága szerint, senkit sem bocsátának körükbe, ha esak valami műhöz nem értett 4 5). De volt is óhajtott eredménye ezen gondos igazgatásnak, mellyel a nép vallási s erkölcsi haladásán dolgozó egyház mindenek előtt a lelkészi erkölcsök javítását s feddhetlen életét fogta czél- ba. Azárpádi s vegyes házi fejedelmek korában példás életű főpapoknál, lelkészeknél mást nem találsz. A szigorú fegyelem magas hivatásától gátolván eltérni a testületnek távolabb eső részeit s), a nép erkölcseire áldással folyt be s a magyarság erkölcseiről általában alig ha lehet szembe kapni valami megszégyenítőt, elvete- műlést jelentőt stb. mint ennek számos példáit más nemzeteknél lapátolhatni. Olvassuk csak Höfler II. Fridrikjét vagy a lengyel éviró- kat s majd elbámulunk azon különbség látásán, melly a magyar s a szomszéd népek erkölcseiben észrevehető. ,) Synod. Bud. cap. 18. Péterf. 1,110. 2) Synod. Bud. cap. 10. Péterf. 1,108. 3) Synod. Bud. cap. 8. Péterf. 1, 108. 4) Sermo Augustini Eppi in Synodo Zágráb. 1308. Péterf. 1, 172 lap. 5) Találtatott ugyan itt ott, mint nagy számú társaságban, máskint nem is lehet, néhány lazább erkölcsű egyházi is, mint volt Mihály fejérvári prépost, „ki érzéki vágyak után élvén s kicsapongván egyházának szeny- telen szűz székét gáládul bepiszkolta; törvénykedésben, hivatalban csak pénzre nézett; jövedelmeit pazarolta ; egyház javait eladogatta, jobbágyait zsarolta, testileg is kinoztatta“ sat. 1240 táján (Cod. 4. 1, 180 s köv.j; vagy Jób pécsi, El win váradi, Kal an pécsi püspök Cod. 4. 3, 367 s köv. 168 s köv. Azonban a nehéz vádak, mint Ka lan on történt, merő rágalomul sültek ki; Elwinben pedig és Jób püspökön, mint az érdemes s derék viseletű nagy tömeg társban elenyésző egyes csöppön fönakadni nem érdemes.
