Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
nos alva Szegeden, Temesben, Nándorfejérvárolt szedegető öszve a foglyokat. Az volt módja benne, bogy előbb keresztény bajnokoktól sok törököt olcsó pénzen vásárolt öszve, leginkább ollyant, kinek sok rokoni voltak honában; egy keresztényért aztán h a t, hét törököt kényszerült átengedni ; még is sok ezer keresztény szabadult meg ezúttal a rabláncztól. Kollonics prímásnak is ez volt a keresztények fölszabadításában gyakorlata 1699-ben részint pénzen, részint barátjai, hadvezérek stb. ajándékából, száz tizennégy török rabot szerze, s mivel megtérésükhöz kevés remény mutatkozott, azokat szent Jakab hava 14-kén Jó séf atyának átadá. Mind szent hava 28-ig táplálnia kellett őket; akkora Sztambulba induló követséggel, haza indulandottak. Jósef atya mint Megváltó a prímástól 2125 aranyat, sok, ozmán főuraknak szánt ajándékot, tolmácsokat von, a fogolyváltásnak könnyebb vitelére. Leopold császár is megajándékozá őt s köveiének Oettingen Farkasnak oltalmába ajánlá. Negyvennégy hajón eveztek el. Sztambulban az austriai követ palotája zsúfolva telt oda- futamodó szegény rabokkal. Leggonoszabb helyzetben sinlődtek a keresztény gályarabok. Emberalakot láthatál, zörgő lánczba fűzve; testéről alig néhány daróczrongy lóga ; a sápadt, sovány, nap pörkölte ábrázat egész rémváz; étke, néhány darab derczekenyér s rohadolt sajt; fekhelye takarótlan, keskeny deszka. Midőn az emberi nyomornak ezen kinzuglvában mutatkozott a megváltó szerzetes, vélted volna, nem emberi kétségbeesésnek zordon panaszkiáltása az, mi ama gályákról rimánkodik feléd, hanem darabra vágatott állatnak iszonyú ordítása: Éden napját derité fül a szerencsétlenekre, hacsak távol reményt s kevés alamisnát is nyújtott oda a jámbor szerzetes. — Ez egyszer száz gályarab közöl csak ötvenöt, másokból több mint négy százat váltónak ki; azokkal kiket útközben már Vukovár, Nándor fej érvár stb. helyekről kiváltva hazaküldének, együtt a kiváltottak száma kilencz- százat meghaladott. Útját Jósef atya a fekete tengeren folytató haza; egy cseh hölgyet leányostól, mivel a tenger hujlámzatit gyönge egészségük ki nem állandotta, visszaküldött Sztambulba, száraz úti alkalomra várakozan- dól. Elérkeztek Erdély határiba , hol Le inin gén gróf hadi kormányzó a begyek szorosaiban fogadá, és Szebenbe kiséré őket. Rabutin fővezér javaslatára az erdélyi származásnak haza bocsáttattak : hasonlag a lengyelek; a többit két csapatra osztók; a magyar csoport Tokaj felé menende, hol többnyire hazájába jutott; a másikat cseh s más idegenből állót a megváltó Bécsbe vezetendő; a haza bocsátottak fejenkint egy tábori kenyeret s két garast nyertek a császár rendeletéből 2). Jósef és Dienes atya 1713-ban uj megváltásra indultak; Kovács Sigmond pártfogása s közbenjárása leveleket, pénzt szerze nekik és egy év múlva tatárföldről 111 fogolyt hozva, 1714—ki szent Iván napján Kolos- várhoz közeledtek, melly városból a jesuila atyák ünnepélyes járdalalot ') Annál. Trinit. 105. 115. s) Annál. Trinit. 279 s köv.
