Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
153 rendeztek clejokbe. Nemes urak, deákok, polgárok, hölgyek lobogók alatt üdvözlék a jövevényeket: szent menet alakult, mellvnek élén Dienes atya vivé a megváltás nagy zászlóját, melly máskint a társzekerek egyikén (öltözve lobogott; utolsó rendben a foglyok s utánuk ment a megváltó Atya, kezében az emberi Megváltás szent jelét viselve. Városkapuinál megállították s körbe gyűjtötték a sorokat: a kolosvári társoda főnöke a szentirás ama szavain : ,,Kik ezek? és honnan jöttek?“ magyar beszéddel fogadá a megszabadított népeket; második beszédet (mert a tenger nép a város kapujában őt nem hallhatta) a szenlházban mondott. Az ünnepély koszorúja volt hat erdélyi kiváltott reformatus, és egy ágostai vallásu- nak megtérése; ezek példáját követé még kilencz más. Huszonhét magyar s erdélyi, tiz cseh, harminczöt austriai váltatott meg ez alkalommal török s tatár fogságból l). Legböcsösb zsákmányt tőn 1720-ban Endre atya, midőn Khazán városba érkezve kilenczvennégy mind két nemű gyermeket vásárolt, azon, többnyire öt hat éves gyermekeket, kiket az 1718—ki török háború alatt Erdélyben s a közel eső Szathmár, Ugocsa s Marmaros megyékben szedtek a kihívott tatárok; a kisdedek gondviselőiül 16 férfin és 10 nő váltatott ki; e nők egyike ldaczy Judit egy megyei főbíró neje, Erdélyből származott; leányát, kivel együtt fogatott el, sehol sem tudta megtalálni. Mivel nemesi rangját elárulta, tatár ura, nem alább mint háromszáz ütvén forinton adá ki. Más nemes hölgy, Vihaczy Ilona hasonló okból még többre sarczoltatva, már visszahurczoltatott és csupán nagy fenye- getési s öngyilkolási kísérletire bocsáttatott áruba. A gyermek csoport szekerekre rakatott, s 1720-ki szent Pentele napján Moldvába indult; Jassyban a fejdelemtől barátilag fogadtatott, üti viszontagságok közt Judit asszony súlyosan megbetegülve Calvin tévedésiről a cath. bitre tért: fölgyógyulása az utazás folytatását megengedé, egész Szeret vízig, melly sok napi esőszakadások után megáradva, a menetet megakasztotta. Bajuk most az volt, hogy élelemszerek után távolba kellett küldeni; csol- nakon kezdék átszállítani a kis csapatot, midőn egyik, buszból álló szállít— ványt a viz hullámai magokkal ragadták és eltemelék vala a veszélyt nem is gyanító, sőt játszadozó kisdedeket, ha a csolnak zátonyra nem ül. Károly- fcjérvárba értek, hol Mártonffy György erdélyi püspök őket szokott egyházi menetben fogadván, sok Ízben megvendégelő; asztalnál a kisdedeknek maga szolgála s megajándékozó őket. Az istentiszteleti fénynek legnagyobb mesterei a jesuiták Kolosvárott addiglan nem látott pompával Üdvözölték a menekülteket. Magyar beszédek, hálaimák, adakozványok véget alig értek. Aztán negyvennapi, a magyar határon állandó veszteglőt után Debreczen felé tartottak; a nagy károlyiak magukhoz hivák a sereget, s Károlyi gróf kíséretében ezerenkint omoltak elejökbe a mezőre: a gróf mindvalamennyi gyermeket meg akarta tartani, de a Megváltó csak J Annál. Trinit. 559 s köv.
