Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
löl Más keresztes barátok szent kereszt elővitele niellell c gy há z i menetben fogatlák a megváltó atyát és szegény fiait; a káptalan, a jelenlevő főpapok, a városi tanács s polgárság áhitatosan s örömkönyekre indulva csatlakozának a rabköntösben előlépdelő szabadok hálaimádkozó sorához: szent Márton egyházban ünnepélyes Te De um énekelteték el, mi után a megváltó atya a szerzet házába vezeté csapatják A jó tény, mellyhöz hasonlót (s e nemben a legfönségesbet) csak az Isten fia miivele, hatott leginkább a kiváltottakra: következő napon uj ünnepély álla be, midőn a keresztes barátok szentházában tizenegy voltfogoly Calvin és Luther tévedésiről lemonda. (Mert a szerzetesek ott, hol az emberiség közszózata esengett, valláskülönbségre nem nézének.) A város polgármestere Spin die r Kristóf verset készite a megváltó Atya dicséretére, melly igy hangzott: „Exhilarent animum laudes Venerande Redemptor, Quas tibi cum populo turba redempta canit. Gloria magna senem proles genuisse Parentem Quas servitutis presserat ante jugum. Crescit honor, toto dum vulgus pectore plaudit Posonium TRIADOS obtinuisse Patres. Maxima que superest caeli manet ultima merces, Qua nos sancta TRIAS post pia fata beet.“ Mások az esemény örök emlékére évverseket alkotának; egy szerzetes az egyházi imák sorából vévé ki ezen, a történet korát mutató, mondatot: „faCtVs est refVgIVM paVperl, aÜJVtor In opportVnltatlbVs et In trlbVLa- tlonc.“ — Aztán magyar foglyok hátrahagytával, a többiek Bécs felé folyta Iák útjukat *). Tatárföldön legrosszabb fogolyvásáruk volt a megváltó Atyáknak; pedig a budziáki tatárság mezeje hemzsegett magyar és erdélyi foglyoktól. Mióta Bethlen Gábor fegyveres czimboraul fogadta a tatár khánt s dúló lovasait az édes haza vidékinek ereszté, náluk magyar fogoly soha sem hiányzott; házi, mezei, barmászati munkáit végezteték velők. Midőn a Megváltó megérkezett, öreg _s fiatal hozzá futott s Isten irgalmáért kéré kiszabadítását: akkor a szívtelen tatár úr szemlét tarta fölöttök, s hét, nyolezszáz tallért is kivána egyért. Békekötés rossz hir volt minden fogolyra, mivel a barbárok dulás s emberfogás kinézéseitől elütve, foglyaik árát fölemclgeték; a foglyok fölszabadulást nem remélhetének. Illyenkor mesterkedni, s ollykor a rabok fölzcnditésével kellett a tatárokra ráijeszteni, hogy a foglyokat elbocsássák; 1691—ki pünkösd hava 12-kén 1149 talléron tizenhat, többnyire a üst r iái hadseregből elszakasztolt fogoly, közlök néhány magyar, négy viselős asszony slb. váltatott ki 2). — Egyszerre két, három megváltásban is eljárt a szerzet, egy megváltót Tatárföldre, másikat Afrikába, harmadikat a törökhöz ktilde. Az említett évben Já*) Annál. Trinit. id. h. 259 s köv. 2) Annál. Trinit. id. h. 96. 391. lap.
