Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
150 tatárok sivatagain, a törökök piaczain keresgéld öszve a keresztény rabokat; az áruba bocsátottakat megvevé, és gyakorta száz, kétszáz, háromszáz megváltott fogoly csapatot vezetett édes hazájába vissza. Érzékeny örömujongással tódulának ki a bécsi lakosok ezer meg ezerjei, közlök Kollonics biboruok, a császár ministerei, fó'urak s minden rendű emberek, midőn szegény kiváltoltaival a megváltó szerzetes közeledett. Egyházi menetet rendezének el és lobogók meg harangok zugalmai kíséretében ket- tenkint és koszorúzva vezettetének a foglyok szentházba, hol az egész népnek könyező imádkozása rebege bálát a Mindenhatónak. Főurak és polgárok versenyezve fogadók az egyes foglyokat , és öltözékkel meg úti költséggel ajándékozák meg, minek segítségével szülőhelyeikre visszatérhettek. A szél szárnyain járt hire illyetén megváltásoknak és minden rangú emberek a szent czéloknak ezen legszentebbikére örömest és számolatlanul adakozónak: Széchenyi György alkalmasul volt jelen illyetén megváltott foglyok bécsi menetén 1692-ben s látta, milly nagy javára leendene e jótékony szerzet behonositása a népfogyasztott Magyarföldnek. A magyar nemzetiségnek sok családot remélt visszanyerhetni, mellv különben a török rabszolgaság nyomorai- s lánczaiban jajgatott. És volt-e ügy vagy alkalom valaha, mellyel jótehetés reményében a szent emlékezetű Széchenyi prímás át nem karolt, kivitelére ezer meg ezereket nem talált, nem áldozott volna? Betegágyán találták az ősz érseket Jósefés Maurus atyák, midőn magy ar le 1 ep ité s ük iránt folyamodólag s tanakodólag Posonyba érkeztek. A beteg majdnem kilen ez ven éves főpap, mivel végrendeletét meg- iratta már, azt mondd a szerzeteseknek: ,,orate pro me fratres mei, ut aliquot adhuc menses supervivam: faciam pro vobis aliquid; visitate me, dum Viennam venero“1). Ennek következése volt, hogy Széchenyi György gondoskodása az illávái jószágot szerzé meg számukra, hol rövid idő múlva nagyszerű monostort nyerőnek; onnan telepité őket Mattya- sovszky püspök Komáromba, Kollonics prímás Posonyba; nemsokára Nagyszombatba s más helyekre terjedőnek magyar főpapok és népek szives kedvezése, örömteli adakozásai és fölsegélései kíséretében. Nem képzelhetjük magunknak a hatást és örömöt, melly az il lávái monostor fölavatása idején egy megváltó atya megérkezésénél keletkezett. A fölavatás 1699—ki kis karácsony napján tartatott; Illyésházy Miklós, neje Balassa Erzsébet, főpapok, káptalani urak, lelkészek, nemes urak stb. nép tömérdek sokasága megjelent. Hallatszott, mikép az ötödik megváltásnak keleten szedett csoportja közeledik; ez rövid idő múlva meg is érkezett. Sok megyéből öszvesereglett nép zajos öröme kiséré a szerzet uj lakába a megváltottakat, kik közöl számos hon fi at találónak, kérdezőskö- dének s megszabadulásaiknak együtt örvendének. Másnap pihentek. Négy nap múlva alamisnás szent János napján, ki szintén számos foglyot kiváltott vala, Posonyba értek, Po so ny lakosi illy jelenetet még soha sem láttak. ') Annál. Trióit. 112 e's köv.
