Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
U8 bólira, hol a békételen ozmán főnököt némellv jobbágyinak kirabollatásai miatt kérdőre vonja: ,,egyéb gondolatünk sincsen mostan, hanem hogy az békeség, ki két felséges chyázár közölt vagyon, inegtartassék. Az kinek bizonyságára ez vagyon, hogy az mi szolgáink sok ydeoteol fogva kin nem voltak, noha elég okónk ti tőletek volt mixelni valamit. Mert az ti vitézitek választig nyargalnak és rabolnak imitt amott. Miképen tegnap is három Farnadi emberinket fogtanak; az előtt egy drabantonkat is szintéi közel ide a várhoz. Nem is számláljuk most K. az Túri veszését és egynéhány személy Győrnél való fogását; Gedő várnak is elvételét: kiknek nem kellett volna lenni ; ha bizonyai és igazán békeséget megtartjátok. Mindazonáltal az mi végeinkben mindenöt az szolgáló népeink veszteségbe vadnak. Azért k. lássa’, ha minket, vagy k. inteni kell az békeségnek megtartására. Miért pedig azon békeségnek mi szerzői voltónk; bontói nem akarónk lenni. Melly okáért kérjük is k. hogy ne bocsássa ide s tova rablóit; mert az mi uraink is így el nem kezdik azokat szenvedni. Egyébképen mi k. jó szomszédi akarónk lenni. Hogy pedig az k. intése igaz legyen; küldje meg ne- könk az Farnadi embereket és az drabantokat, kit vehessünk jó néven k. kinek jó egésséget kévánok 1).“ Lelkes és emberszerető főpapoknak, mint Forgách Férencz nyitrai püspök, Náprágyi Dömötör, Lépes Bálint, Kulasy János, Fejérkövy István s többek voltak, figyelmét el nem kerülheté, mi a magyar határokon a jobbágyságra nézve történt, hol egész falvak a törökhöz pártolónak, vagy pedig mindent oda hagyva, kivándorlónak. Az 1593-ki Posonvvárban tartott gyűlésen Mátyás főher- czeg előterjesztő a rendeknek, miszerint rendszabályokról gondoskodjanak, mik által az önkényes megadások gátoltassanak, mint a mellyek által kardvonitás nélkül is hazánk szivéhöz közeledik a török. A rendek véleménye volt, erős védházakat tartani, mellyek oltalmában a földművelő nép biztosan élhetne2). — Azonközben a végházi oltalom is (többnyire külföldi fegyveres) fegyelmet feledve, gyakorta még dühösben dúlt a szegénv nép vagyonában, mint maga a török. A garamparti monostor biztos menedékül szolgált a barsi és honli nemességnek. Oda folyamodott az 1682. év zavariban péli Nagy Endre, Szántó János, Diósy Mihály, Mus z k a Á dám stb, többnyire L éva- várán szolgáló, de már biztosságot nem találó nemesek3). — Másutt a nép javán mindenféle sorskönnyitések utján iparkodtak segíteni a főpapok. Keresztély August prímás 1715 táján a kuraliaknak Esztergomban, kiket Nagytapolcsány, Chinorán vidékiről elhivatott, okleveles sza- badékokat ajándékozott, miknek következtében évenkint csak 200 ft tartoznak fizetni, menten lévén különben minden tartozékoktól4). Még egyet *) *) Verancbich lev. Kat. 25, 263. 2) Eredetiből, „Propositiones regiae per Matinam archidueem 1593 12-a Fcbr. in arce Pos. exhibitae.“ 3) A garamparti monostor oklev. 1682-ből. Kat. 34, 748. *) Fényes 2, 128.
