Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
1 I 3 Mohácsnál, és midőn az Tanács Urak akaraüya ellen az koz legényeknek vakmerősége, csak nem erővel reá doblotla s kénszerilette volna az Királyt, hogy huszonötezered magával, háromszázezer emberrel szemben meg véna, mind Királyunk, mind országunk egy harczon vcsze, és az Nemességnek is színe farkaskaszára vetteték. Igv indullyanak ám el az Urak az kevésre néző és csak az egy vakmerőségre vetemedetttudatlan Katonák szaván, s biztatásán“1). Egyesitett fáradalmakra a protestánsok megtérése s ezúttal a magyar állapotok polgári javulása baladott s valódi érdemet tulajdoníthatott magának Szelepcsényi érsek, midőn Kelemen pápához irt levelében mondá, mikép 66,000 lelket szerze vissza a calholicismusnak. — Ezen időkben a magyar főpapok, mint Szelepcsényi, Széch e n yi György, Kolo- nich Leopold, Bársonyi György, Borkovics Márton, Pál ffy Tamás, Jak 1 i n J ákó, Sennyey István, G uh a sóczy János, P ál f fy Ferdinand, Széchenyi Pál, K é r y J á n o s stb. tanácsán járó L e op o 1 d császár s király az erdélyi egyesülés ügyében uj kísérletet tön, és Apafy Mihály erdélyi fejdelemnél ez ügyben Kászonyi Márton dömösi prépost és észt. kanonok követkedvén, az erdélyiektől érdem-elismerő választ hozott Leopoldnak: „Exosculamur praeterea de unione, inter regni status renovanda, christianissimam suae Majestatis admonitionem, sine qua nulla regna unquam perstitisse et persistere posse quasi nullas idipsum obtinendi vias intermisimus deinceps quoque minime intermissuri Deum, qui coepto hactenus secundavit propicium credentes2). — De Magyarföldnek helyre állását a körülményeknek ettől különböző fordulatához köté a Gondviselés; mielőtt a nemzeti és honi megváltás reggele földerengett, előbb a baj és szenvedés napjai borongva gyiilének meg. Nem járt a Magyar főpapok tanácsán Leopold, midőn a magyarok íbajdnem egyetemes fölkelésének elnyomása után, a magyar alkotvány megsemmisítését vette czélba. A nádori hivatalt, Vese lény i önfeledkezése miatt kétesitvét, eltöröltetni, helyébe tarlományos k or mányz ó sá go t fölállítatni szándokolt; a nemesség adó alá vettetett; az ősi szabadságok, a magyarok polgári szabadsága az enyészet szélyére hurczoltatott. Az egyetemes elnyomás és nyomor veszélyes napjaiban, midőn a magyar urak mint vétkesek, részint kivesztve, száműzve s vagyon fosztva, részint ráijesztve és meghuny- nyászkodva a Magyarság létkérdésében, mint a sir lakosi, úgy hallgatónak, akkkoron szólala föl Szelepcsényi prímás, akkor Széchenyi, Gubasóczy, Pálffy püspökök: a fenyegetett polgári szabadság védelmére fölállott a cath. Papság , s a királyi Fölség trónteremében hallaták az igazság szózatait; irt és orvoslást királyi kímélet- és kegyelemben kereslek. Szelepes é n yi, midőn helytartói hivatalának letételére szólitatott s a kormányzó beiktatását szemlélte, olly hangon kezdett nyilatkozni, hogy jónak látták, őt Martinez által arra figyelmeztetni, mikép a számos seregek ') Kalauz 439. J) Apafy s az erdélyiek levele 1666-ból. Kát. 33, 6i<>. 8
