Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
62 Oláh 1560-ki zsinatán kidolgozott hitkönyvében olvassuk: „rendeljük, miszerint minden megyénkbeli plébánián, hol a község elbírja (ennek ellenkező esetén a szomszéd egyházak vagy falvak költségén) szerény és böcsii- letes iskolamesterek tartassanak, kik a gyerekeket elemi oktatás tárgyaiban, egyházi énekben gyakorolják; írásra is oktassák azokat, kik erre alkalmasok; élet példával tanítványaikat a bűnöktől tartoztassák vissza, és jámborságra vezessék-------a plébánosok leginkább arra figyeljenek, hogy valami hitvagy erkölcstévesztés ne juthasson a tanodába; az anyaszentegyház tanjához hívek maradjanak; olvasás s egyéb foglalkodás közben holmi botor s haszontalan, annál inkább a gyerekek képességét fölülmúló kérdésektől óvakodjanak; oktatásuk tárgyai olvasáson, íráson kivűl a hitvallás, ur imádsága, üdvözlet, Salve Regina, tíz parancsolat, irgalmas cselekedetek, asztali áldás s hálaimádkozás, a cath. tán szerint magyaráztassanak; ezeket emléltessék az iskolásokkal, kérdezgetés s felelés módjával éljenek, azt tartván mindenkor szemeik előtt, mikép nem hittanárok hanem iskolamesterek csak“ 1).— Forgách bibornok lGll-ki zsinatán vége zé, miszerint a lelkészek hatályosan lépjenek föl; midőn a néphiedelmek, kuruzslatok, bűvészet, nyilvetés, jövendölgetés s egyéb álhitü tévedések orvoslása végett szónokolnak; valahol a plébános illyeténekben elfogult hívet találna, a dolgot azonnal a püspöknek jelentse he; a kiskorú ifjúság oktatására a gyermekek szentházba gyüjtessenek s délutáni órákban tanítassanak, minden plébánosnak iskolaképes gyermekeiről legyen meg a maga jegyzéke; fogadjon néhány jó erkölcsű lelkes férfiút, ki a szüléket magzataik tanítására serkentse; a nem akarókat erre egyházi büntetések által is kényszerítse. Templomba gyülekezvén az ifjúság előbb imádságait s a fönnevezett keresztény tudomány czikkelyeit mondja cl; annakutána kezdessék a eatechizálás. Kérdezgetés alól a fölserdüllek sem fölmentvék. — „Mivel pedig a kiskorú ifjúság vezetése tetemesb fontosságú semmint közönségesen látszik (így folytatja rendeletit a bibornok) látványozáskor a főesperes serényen fogja vizsgálni, valljon valami hiány e tekintetben nem látható e? s ha némi hanyagságot vesz észre, ez ügy vitelére önmaga oktassa és serkentse a plébánost; az oktatás foganatárol havonkint fogja tudósítani a főpapot“ 2). — Pázmány 1629—ki zsinatán mondja: „a roszléleknek sokféle cselei közé a köznépnek babonára vetemülése is tartozik; sok helyütt vénasszonyi álhites gyógyítások, bűvöletek félelem nélkül gyakoroltatnak,“ ezen tévedések orvoslatát a plébánosoknak gondosan köti szivökre 3). — Azon, egész világban elterjedett s maiglan sem irtható néphiedelmek megszüntetését szándokolták 4főpapjaink, mellyeknek példáira történetben gyakorta akadunk. így 1530 táján vesszőket egyházi szertartásokkal kereszle- lének a végett, miszerint (egyik régi magyar irat szavaival) „amit én teneked parancsolok, abban le chawargo ne lég’, hanem én nekem igazán meg mu1) Oláh praecipua cap. 2a. de ludi litterarii Magistris. 2) Syn. Tyrn. a. 1611. C. 3. de sacramentorum administratione. s) Syn. Tyrn. anni 1629 C. 3.
