Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
Gl helyébe halasi llenko Sebestyén fiái (óvakodásból, csak egy évre) alkalmazd, bogy uj alkalmas oktató fogadásáig az ifjak ne hanyagoltassanak el; mert (Sperfogel szavai szerint) ,,Balás igen fiatal és sem babéros, sem mester nem vala, azonban jó erkölcsű ifjú s elégséges arra, hogy olvasásra és nyelvtanra oktathassa a gyermekeket — et sufficit, si juvenes potest informare legere et declinare “— (serdültebb , kinek miatta tovább kellett volna haladnia az iskolában, akkor nem létezett) *).— A lá- tókövi karthauziaknak a világiak kezéből kiszabadított javait Ferdinand király, a tanoda föntartására szepesi káptalannak ajándékozta -— ,,ut e Scholis probi et docti homines emergant, qui olim et rcipublicac recte consulere et rebus divinis praeesse possint“ 2). Oláh esztergomi érsek sür- geteg intésére Verán chich thurőczi prépost a maga házában állítá helyre a régi iskolát; leveléből, mellyet Oláh érsekhez irt, világos, hogy Sellyén mestert tarta 3). Ezekből a városok és falvakban még folyvást füntarlatott iskolákról s azoknak egyháziak általi gondviseléséről meggyőződhetünk: lássuk most, milly karban állott a népnevclésnek mull korszakok emberitől örökölt szabálya? BerizlóPéte r veszprémi püspöknek népnevelési határzalai e korszak folytán szilárd vezérfonalul szolgáltak s tovább szövettek a magyar főpapok zsinatain, millyeket Oláh Miki ós, Veranchich Antal, Draskovics György, Forgách Ferencz, Pázmány Péter, Lippay s többiek tartottak. Az 1515-ki veszprémi papgyűlésen mcgujitatott a szabály, mclly szerint mind a két nemű gyermek ,,úr imádságát, angyali üdvözletei, a hitvallás czikkelyit tartozott tudni, miben a plébános őket szüntelen gyakorolni köteles vala; gyóntató székben, szentirási magyarázatok- s hitszónoklatban mindent tartozott lenni, mi által hívei istenfélelem-, jó erkölcs- s a lélek üdvére szükséges tudományban haladhattak; tévedésektől, esküszegés-, hamistanuskodás-, tolvajkodás-, s egyéb, önmagán vagy felebarátján ejtendő bűnös bántalomtól megóvhattak stb 4). Mert nem csak ismeretek közlésében helyezték ősi papjaink a nevelés velejét, hanem főleg a szív képzésében gondolák rejleni a művelődés s üdv minden reményét, mint Veranchich prépostnak Serédy Gáspárhoz Krakóból 1546-ban irt egyik tudósítása bizonyítja. Serédynck Olaszföldön tanuló unokájában nem csak az elmetehetséget s latin verselgetést dicséri, hanem feddellen erkölcsin, szerény önviseletén s fegyelmi pontosságán leginkább gyönyörködik 5). Ezek a jesuitáknak is voltak elveik; számos tanodáikban egyiránt gyakorlók ifjaikat a tudományban, mint erkölcsi ne- mesedésben 6). *) *) Sperfogel Wagnernál Analect. Scep. 2, 179. '-) Férd. old. Kát. 23, 768. 3) Veranch. levele Kát. 23, 847. *) Syn. Veszp. Péterfy Cone. 1, 237 s köv. 5) Verancli. lev. Kat. 21, 604. a) Vesd öszve Kazy hist. univ. Tyrnav. p. 188.
