Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
GO György ugyan azon évben irá: „Kell szegény iskoláinknak a jelenkor ezen gonoszsága- s a tanulmányi megvetés korában sok pártfogó, miszerint az irodalomnak legalább csekély része tartathassák főn ivadék számára, hogy gyászos bárdolatlanság, miilyen a torok s orosz birodalmi, mindeneket el ne nyeljen, mitől tartok, hogy nem soká bekövetkezik, ha az egyház s művészet tanulmányai elmulasztatnak“ !). Bécsi egyetemnél Spieszhammer János egyetemi fölügyelő holta után (1529 táján) hasonló gyászos hanyatlást idéztek elő a lutherízáló tanítók; a szerencsétlen viszályalma tanárok és deákok közé dobatott, a hallgató teremek vítázat zajpiaczaivá lőnek, nem sokára ürestilének; a deáktár- sodák (bursák) eredeti czéljoktól elütve idegen rendeltetésre vonattak: szerencsére jókor járult közbe még Ferdinand erélyes intézkedése s az uj lölügyelő Pilhamer János gondos őrködése 2). Nálunk, az állodalmi fölelemezés hatása alatt mind ez százszorta gyászosb alakban rémkedett. Mi ksa Császár IV. Piushoz küldött iratában panaszkodék: „Külföldről mindenféle gyülevész csuszamlott az országba, gyakorta ollyanok is, kiket magok az ágostai hitvallású fejdclmek sem tűrhetvén, statusaikból ki parancsoltak, vagy kiparancsolásukról gondoskodtak“ 3). lllicinus Péter kanonok megvallja beszédében: „azt állítják, a világ homályban fetreng; csak ők bírják a tudományt — előbb akarnak tökélyes hitszónokok lenni, semhogy valamit tanultak volna s már magok a polgári kézművesek, kalmárok, katonák is, pohár mellett, hittanokról beszélgetnek, vitáznak; nej eik még szemtelenebbek, mert nemcsak a hit nagyobb kérdésiről csevegnek, czivódnak, s vitázgatnak, hanem templomban szolgálnak, sőt keresztelnek is, mint magam láttam Erdélyben -------“ 4). De valamint a népvándorlat által eltemetett ó világi művelődés-, népnevelés-, és tudománynak megmentője, terjesztője s a haladáspályára igazitója volt egykoron a keresztény catholica egyház: akkint az újabban berontó barbárság ellen is csak az egyház mert gátokat rakni; a süppedő műveltségnek alája az egyház tévé vállait, a megíélemlcttet csak ez fogadá ellenség rongálta födele alá; édes hazánknak enyészetbe rántott kép- zésinlézeteit, a népnevelés vallási s erkölcsi élet, tudomány állomásait is csak a magyar cath. clerus, miután az események első rohamától földre vetve, ismét föleszmélt s fölegvenesült, állította hatályos föllépés és számjegyzést megvető áldozatok által vissza. A nép ne ve lés (mert ezen kell kezdeni az emberi művelődésnek nem csak pályáját, hanem leírását is) honunkban csak azon kevés intézeteit élvezhető, mellyek catholicus egyháziak fölügyelése alatt meglartatá- nak, miilyen volt a lőcsei város iskola 1535-ig: ezen évben a városi hatóság észrevevén, mikép Kleesko János — scholasticus— a lutheri tanokra téveszti a város ifjait, őt azon évi husvét szerdáján elbocsátotta s *) *) Döllinger idéz. helyen 48ö s köv. 2) Geusau Geschichte der Stift. <59 3) Kat. 21, 11 s köv. l) Petri liticini Oratio ad Proc. Ung. id. h.
