Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
190 adományok többnyire vadon mező, — őserdő, — feneketlen mocsár, — posványfóldbűl állottak. Nagyobbrészt ill yen birtokba léptek az első magyar főpapok, káptalanok s monostorok. Ha kevés századok múltával a kalászok tengere bullámolt a végtelen síkon, hol az előtt bojtorján, tövis s homokhalmak rutiták a tájat; ha a borág szelid ligete hajlangott a dombokon, mellyeknek sziklaüregeiben csak kígyó s gyik sütkérezék, vagy évezredes terebélyek rohadának: már ez nem a király, nem a jámbor hazafinak, hanem a kitörő munka s tántorit- hatlan iparnak volt izzalmas adománya. Illy egyházi vagy monostori munkásokhoz szívesen szegődött sok kenyértelen családapa; a szenthely közelében épite házat s öveit ott honositá meg, hol munkájának méltányos jutalmát veheté. Oda menekült az elhagyatott vagy kitaszított árva, a beteg; a jámbor szerzetes maga vezeté az ekét; kijelölé a kivágandó erdőszeget, s kijegyzé az öntöző csermely útját, vagy a kút mélységét. Úgy keletkezett előbb szál ás, melly évek s irtványok múltával faluvá várossá emelkedők. Kár (pedig szükséges volna) hogy a rég elmúlt századok jámbor gondolatlansága miatt, minden barázdát ki nem lehet mutatni, melly az oltárszolgák vagy szerzeteseknek itt saját kézi munkássága, ott meg csupán ujjmutatása következtében vonatott Árpádnak vadon honában. így a vadon mezejét mosolygó s énekes aratásra változtatván az egyház, jövedelmei növekedőében gazdagodott s egyik neméről a jótéteménynek másikra léphete; a földnek telekesitésétől annak csinosbitására, épületek, szentházak, intézetek emelésére, utak vágására, vendégházak, csárdák fölállítására kelhetett. Jobbágyaik s a gyarmatosok számát nevelni akarván Albert jászói prépost 1243-ban, sorsosai megegyeztével a beköltözőknek igen sok kedvezést igért, a tartozékok legnagyobb részét elengedte ]). Gyulafejérvár népe a tatárok idejétől szétszórva igen megfogyott. Uj lakosokat mind oda, mind más elhagyott helyekre csak szabadékok Ígérete — s megadásával lehete csalni, miben Gál püspök kivánatinak Béla király örömest s bőven megfelelt 1246- ban. A jövények csak önalkotta városnagyok, meg a püspök hatósága alatt élendének; vajda vagy ispán ügyeikbe nem avatkozandott. Fölebbvitel egyenesen a királyhoz történők. — Szintazt tévé István esztergomi érsek az ő szentkereszti jószágán a beköltözött németekkel 2) stb. — Hasonló szabadékok elnyerésével népesité a szászok által kipusztitott javait Péter erdélyi püspök, 1282-ben névszerint Gyulafej érvárat, Saárdot (Fejérben) sz. király falvát (Thordában) Kolosvárt Golo, Kapus, Körüsprufalvakat (Kolosban) Herimnát, Bayo- lakot (Dobokában), Zilahot, Thasnádot (Zolnokban), Ebest (Szatmár- ban), Barátpiispökyt (Biharban3). — László saági prépost igen kedvező szerződésre lépett az ő egegi gyarmatosival kik telkeikből ') Cod. dipl. 4. 1, 305. s köv. 2) Cod. dipl. 4. 1, 414. s köv. — 441. Pray spécim. Hier. 2. 212. s köv,