Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
124 És sok lapját szennyezi az ármányos viszavonás dühödése történetünknek, úgymint I. Endre s I. Béla fiai, I. Géj za fiai, II. Béla fiai, III. Béla fiai, II. Endre s fia, IV. Béla s fia , III. En dre s versenytársai közti viszályokban. Ezek elintézésén mindenütt a béke férfiait, az egyház gondos szolgáit látjuk sürögni, követkint egyik táborból a másikba járni, a haragnak nemtelen kitöréseit tűrve kihallgatni, sajátját föláldozni, csak nyerjen a haza, végre békét kötni. A minek részletes elösorolása nagy köteteket tölthetne; ennek miatta ez értekezvényben helyt nem találhat. Csak főperczein szabadjon mégis kiskorig megállani nemzetünk életének ; mik közé tartozik az egyház fölszabadítása, mint fő föltételezöje az egyház üdvös befolyásinak a népre. Ezt már VII. Gergely kezdé meg I. Gejza s I. László korában; Kálmán alatt II. Pascal teljesen bevégzé. A guastallai zsinatra 1106-ban követek érkeztek Kálmántól kik ezt mondák: „Kijelentjük neked tisztelendő atya, mikép mi Isten törvényének alattvalói s szerinte neked szolgálni készek vagyunk. Ennél fogva a főpapok beruh ázvá- nyát (investitura) eddigien őseink által gyakoroltat, intésed szerint, eleresztettük, s ha ez ügyben a választásoknál holmi szabályelleniség megtörtént volna, azt Isten segitségével javitandjuk“ '). Ezek következtében főpapi választás, királyi kijelölés vagy tiltakozás mellett, az illető káptalanra meg monostorra esett. És az árpádi s vegyes házi korszak folytában többnyire igy választott főpapokkal találkozunk, mi mellett a magyarnál igen képzékeny ranguralom (olygarchia) vagy a királyi kinevezésben túlnyomó ajánlat- s melléktekintet okozta balfogás az egyházat el nem ronthatta, ezt méltatlanokkal a nemzet ro- szára nem tölthető úgy, a mint ennek számos példáin a Sigmon d kora utáni időszakban sajnálkozni fogunk. Ebben a nép azaz jobbjai a káptalani s monostori egyedek választók bizonyosan csak a legméltóbbat. Bármelly évre szegezzük is szemeinket ezen nagy rendszabály óta mindenha óriási oszlopul tűnnek élőnkbe Isten házának fölként támaszai; például 1156-ban II. Gejza fiatal korában Bélus bán kormányzó nádorsága alatt, a Martyrius esztergomi érsek Íratta szép alapítványon 2). Ezek közt látható már Bánflfy Lukács mint egri püspök, utóbb esztergomi érsek, hazájának nem sokára Emmanuel fondorkodási ellen megmentője. — Lukács érsek szelleme s bokros érdemei a külföldön is elhirültek ; Eberhard salzburgi érsek nagyra becsűié őt. Ennek levelére irt válaszában Lukács családnevét is fóljegyezte. L. B. (Lucas Bánfius) ; a salzburgi olly dicsérettel halmozá el, mond , miket ő nem érdemle; ő nem ollyan mint a miilyennek leíratott; kívánna ollyan lenni s bízik Istenében hogy leend. De az egyházban sok tag lévén, Eberhard amannak éber szeme s ') Cod. dipl. 2. 45. — Vesd ószve Batthyányi Leg. Eccl. 1, 404. Kát. 3. 284. ') Cod. dipl. 2. 141 s köv.
