Tomkaházi Tomka György: Erköltsi tudomány a katona számára (Pest, 1831)-512
¥ 49 két ő cselekedett, és szeretné ha nem cselekedett volna. —Úgy vagyon, egy egyetlen szenvvedelem is Rabbá alacsonyi'that, a’ vitéz babérját bemotskolhatja, ’s őt’ a’ mélységbe taszíthatja. Egy indulat kötötte Sámsont, és Herculest a’ Deiila ringató öléhez, és az Omphale rokkájához. — Nagy Sándor, ki győzedelmei által a’ fél világot könnyekbe árasztotta, Rabiion szédítő poharában találta halálát. —Antonius, ama’ diadalmas Romai Triumvir, babérját, koronáját, ’s életét vesztette el Egyijutom szép Királynéja miatt. — Számtalan példákkal faníttya a’ Hisztéria, in illy felette szükség, hogy kívánságaiknak urai legyünk. — De a’ közönséges életben is naponként ujj terheket hoz az indulat elé. Maga az indulatok kirohanását, és szabad kitsapongását nyomban büntető természet intőtűkört tart élénkbe. Nézzd, így széli hozzánk ez éktelen artzvonásokat, e’ beesett szemeket, ezen ellékozlott inakat, e’ reszkető testet, e’ minden érben forrd dühös vért! Az oroszlányt ékesíti borzadd serényje, de az embert legyalázza a’ szenyvedelem. „Lásd amott így száll továbbá az okosság, lásd azon az emberen az ela- léltt testet, az öszve esett ábrázatot, nézd az ő erőszakosan megrázkódtatott, és romlásnak indűltt tetemeit, nézd az ő besetétedett elméjét, kábult érzéseit, nézd mint semmisítő meg maga körűi minden boldogságát, mirt zavarja fel Teveként előire, élte üröminek minden forrásait, minden jót, és kellemetest, magára és másokra nézve, mint mérgesít meg! egész folyamokban issza az örömeket, ’s még is mind’ inkább szom- jűhozik. Nyugodalmat zavarban, betsűletet gyalázatban, boldogságot veszedelmes hiúságban keres. Hova’ lett ama vidámság, melly ez előtt az ő szemeiből ságárza, és szívében lakott? Ah! az o szive dühös szélvészektől felháboríttatott tengerré vála, melly sziklától sziklához csapódik. — Néha ugyan okossága, mint a’ nap a’ szélveszes fergetegen keresztül tekint; de valiyon mit használ e& neki ? annak világossága immár csak arra 4
