Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452

meknek fzámtalan ajándékát ? Micsoda f hát nem veszed észre, hogy a’ káromkodás mel> akárkiben is a' legnagyobb bűn, benned még annyira növekedik a’ legrű- t-aob háüdaclanság álcái? Ha azok, kik a’ pogányságnak sötétségben , és a’ halálnak árnyékában, a’ tudatlanságnak vakságában, a’raíveletlenségnek darabosságában hagyot- tattak ; ha mondom — az ilyenek karó fiiolyák az ISTENt, talám tsak megkis. sebbici ez az o búaokot, és az ISTEN ha az Ö ellensége mondana reá átkot, ’s gya- lázacot, ta.ám tsak eltűrné; Zsolt. 54,- i3„ de ha mi Keresztények, mi választott Memzét, Király i papság, szent Nemzectség, mi, kik megváltottunk, hogy hirdessük annak erejét, a’ ki minket a’ sötétségből az 6 csudálatos világosságára hívott; 1. tét• 2. - 9. ha — mondom — mi Keresztények, kik minden Nemzetek közül azért vuiusz- tottunkki, hog> a’ természetnek nagy templomában szünet nélkül áldjuk, magasztaljuk, clitsőicsük az 6 Szent Nevet— ha mi káromolyuk 0 Sz. felségét—■ áh! le- hété az ekkora bűnnek szörnyűségét ki- magyarázni ? Nemde a’ háládatosságnak

kb-