Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

mellyben a' poroszlók’ legkegyetlenebb , é§ szabadkényü pocskoltatásának ki volt tétetve^ a’ Herodes’ udvara, mellyben mintegy eszelős megvettetett; a’ tisztartó Pilátus' tornáczcza , mellyben tövissel koszorúztatott, ’s megosto- roztatott; az agykaponyák’ helye, hol mezítelen a' keresztre feszíttetett: szint annyi látó- színek voltak , mellyeken állhatatos, békessé- ges túró lelkének mindegyik erkölcse egésztö- kélletességében kitetszett.Azon pillanlattóikezd- ■ve,mellyben szenvedésre e’ világra bévezettetett, élete utolsó lehelletéig, azon egy lelki indulatot, ugyan azon jótévő, szelíd feltételt venni ö benne észre. Tartós és fájdalmas halálhoz- közelítése közben , semmi szemre hányás , semmi zúgolódás se pottyant-ki az ö szájából; a’ gyengeségnek , háborodottságnak semmi jele kinem tört belőle. Példátlan békességes-tűrés- sei, es nagylelkűséggel aldoza ó utolsó pillan- tattyát is az imádságra, azokat mentegető i- mádságra, kik az ő vérét szomjúhozták. —Valóban mint a’ juh viteték Ő halálra, és elné- múia mint a’ bárány az ötét nyíró előtt, meg- íiem nyitván az ő száját (Isai. Ó3 ) Ezen szelídsége nyugodt maga-megadása kifegyvertele- nítette az ő legkegyetlenebb, engesztelhetetlenebb eilenségit* meggyőzé, meglágyítá a’legkeményebb szíveket is. Azon Bíró, ki a’ sokaság'kedvére , oktalan félelemből , megerősítette a’ fejére mondott Ítéletet , nyilván vallá az ő ártatlanságát; ama’ Római Százados, ki el- vesztetésén jelen vala, dicsőítvén az Istent , magát nem tartóztathatá, hogy nyilván vallást ne tenne : ,,Bizony igaz volt ez az Ember“ (Luk. 23, 47*) „Bizony ez az Istenfia volt“ (Mát. 27.) Azon lator, ki vele megfeszíttetett, hozzája fordulván , tőle mint Királlyátoi ke5 *

— 67 —