Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

„imádkozván, és mondván! Atyám! ba lehetséges, múllyék-el e’ pohár tőlem; mind- „azáltal nem mint én akarom , hanem a’mint ,,te“ (Mát. 2,6. 37.) És a’ halállal tusakodván, ezen imádságot még érzékenyebben megűjítá, 's lón az ő verőtéke , mint a’ földre folyó vérnek cseppjei. Luk. 22, 45.

Honnét ez a’ halállal tusakodás? Honnét támadhatott e’ hallatlan szorongattatás és kín? A’ reá közelítő szenvedések’ képzelete rettenté- e így el a' lelkét? Ez facsarta-e-ki egész testéből a' verötéket ? Nem , bizonnyára nem. „Meg- ,Oldoztatott Ő, mert maga akarta*4, (Isai. 33, 7.) Szenvedés végett szállott ö alá mennyekből. Az ő áldozattya azzal haladta fölül minden véres áldozatokat, mivel maga kívánta, ’s magát öröktől fogva az Isten’ törvénnyé alá vetette («9, zs. 9.) Honnét van tehát Isteni Megváltónk ezen belső tusakodásod? — AA! ezen nyomorúságának idején az ő mindentbé- látó értelmében világosan és nyilván az egész világ’ bűneinek képzelete fordult elő ; azon gonoszságoké, mellyek már elkövettettek, azon roszszaké , mellyek akkor követtetének-el, ’s azon vétkeké, mellyek még jövendőben döntik a' lelketeket romlásba ; ’s mellyekért ő életét feláldozni készülőben vala. Az én s ti bűneitek Sz! minden undokságokkal, rósz következéseikkel, azon pillantattól kezdve, melly- ben először ártatlanságunk’ köntösét elmocs- kítottuk mind e koráig , jelentek-meg lelkies- mérete előtt. Hallá ama rettentő átkaitokat, szitkaitokat, mellyekkel az Istennek, 's az Ő nevét szentségtelenítitek ; látá feslett vágyódásukat , mellyekkel testetöket megfertőzteti- tek , ’s egész élettöket megvesztegetitek; azon telhetetlenségteket, mellyel csalással , húzás-