Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

korán vagy késön, előbb vagy utóbb. A' gonosztevőnek is van ílly józan órája, csali hogy többnyire a' beteg-ágynak , vagy éppen a’ halálnak ideje szokott az lenni. De eljő bizonnyal az az óra , mellyben bár melly gonosztevő is észre hozattatik. A’ megátolkodott tanítvány is, minekutánna látta volna, úgy mond Máté, hogy halálra kárhoztattatott az, kit Ő elárult, megbáná tettét, és viszszavivé a’ har- mmcz ezüstpénzeket a’ Papok’ Fejedelminek, és a véneknek mondván: ,,vétettem ! elárulván az igaz vért“ (Mát. 27, 2.) De ezen új Kain megújította mintegy ama réginek szavait isi ,,nagyobb az én vétkem, hogy sem kegyelmet nyerhessek“! Mit mond ? Mi beszélteti most olly szokatlanúl? A' józan óra. Most esméri- meg, hogy kezét egy ártatlan Ábel’ vérébe mártotta. Ez furdallya , ez üldözi őtet. — És nézzétek a’ kétségbe esettet, nézzétek — hiszem szánakodásra méltó — ott a’ Kálvária helyén látván az ég és föld köztt függeni Jésust, kit elárúlt; nem ügyelvén sem a’ megkegyelmezett jobb latorra , sem az oldalából kicsorgó vér- cseppekre — ama emberi nemzet’ váltsága napján félre menvén, kötélen felakasztá magát! (Mát. 27, 5.) Szörr ,rüség ! ! ’s mi vitte e’kétségbeesésre ? Ezen Jésus’szavainak üldözése: ,,Jaj pedig annak az embernek, ki által az emberfia elárúltatik. Jobb lett volna néki , ha nem születtetett volna“ (Mát. 26, 2^.)

Ah bűnösök! kik hasonló számadással tartoztok az elárúlásért ; féllyetek , hogy valaha ugyan ezen sorsra ne jussatok. Ügy vagyon, úgy ! Azon áldozatok , mellyekben az elvakú- lás’ hályoga béborítá szemeiteket; azon áldozatok, mellyeket a’ lelkiesméret' furdalási és