Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

földhöz véré ; elsüketültek fülei egy ártatlan’ panasszára; elkeményűltek érzései egy Igaznak lnirczoltatására is. Szóllyatok : nrm szörnyű átalkodás-e ez a’ méltatlan áldozatra ?

Iliy lelki átolkodás követi a' mi méltatlan áldozatunkat is. A' méltatlan áldozónál azon élet’ kenyere halál’ magvava ; azon örök életre szökő víz vesztegető méreggé ; vagyis, hogy aranyszájú sz. János hasonlatosságával éllyek, azon tűz, melly eljött, hogy hevitse , meg-e- mészti ötét. A méltatlan áldozat utánn grádics» ról grádicsra átal kodik-meg szivünk közönségesen. A’ ki méltatlanul vévén az élő Isten’ Fiát , ezen tettében nem fél a’ büntetéstől és pokoltól : az több egyebekben is még kevesebbet tart azoktól; a’ ki ezen hitünk'legimádan- dóbb titkát nem fogadja elégséges főhajtással , az egyebeknek hitelében is megtántorodik : a’ kinek orczája ezen Isteni áldozatban elkövetett disztejenségét nem szégyenli, az minden fer- telmességekre könnyen elszemtelenkedik ; a’ kinek lelkiesmérete itt elérzékenyetlenúl, annak majd továbbá kősziklává keménjuil ; a' ki itt hajlandóságinak enged, az máshol azoknak rabságába esik. A’ csak földszint elvagdaltt gonoszságok' gyökerei kihajtanak; az Isteni maiasztok megszűkülnek; önnön indúlatinak által-adattatik az ember; és vakon kerengszabad életének karikáiban. De hová mind ezekkel? Csak azon veséket és minden utakat vis* gáló Isten határozhatná-meg azon lépéseket, mellyeken egy méltatlanul áldozó a' megátal- kodás’ mélyébe vetemedik.

Eme szörnyű megátalkodást még sokkal rettenetesebb büntetés követheti, a’ kétségbeesés. Minden embernek van bizonyos józan órája, mellyben az Isten annak lelkére szóll;