Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2
l3 , 27.) Azontúl elfogódott az ö értelme. Jár- tos, és tudós lévén az írásban, melly megmon- dá, hogy az Isteni Messiást önnön tanítvánnyá árűlandja-el ; ö azt többé magára nem értette. Azontúl megátolkodott .szíve. Gondol- Jyátok-el, három ízben feddette-meg ama valóban Isteni érzésű Jésus gonosz cselekedetéről. Először mindgyárt, midőn ennének (Máté. 26 , 2/p) ,,Az emberfia elmegyen ugyan , a’ ,,mint írva van felőle. Jaj pedig annak az em- ,,bernek, a’ ki által az emberfia elárúltatik. ,,Jobb lett volna néki , ha nem születtetett ,,volna.“ Szörnyű átok ! ’s erre magához tér-e Judás? Oh távúi sem. Kérdi még Mesterétől: Hogy vallyon én vagyok-e Rabbi? O megént felele: Te mondád; kitalálád. Másodszor akkor, minekutánna térden állva megmosogatta lábait és megtörölgette; akkor is megemlékeztette , és mintegy kérte ötét, hogy állana-el gonosz praktikájától. ,,Már tiszták vagytok, ,,így mond , de nem minnyájan“; ,,érti vala azt, (ezt toldja hozzá sz. János Evangelista) a’ ki elárulná ötét, az okáért mondá , nem vagytok tiszták minnyájan.“ Volt-e foganattya e- zen nyomos jelentésének ? Nem érthette - e mindezekből nyílván-meg , hogy bizonnyára tudja Mestere egész csinnyát? Nem. Ha ennek nem , legalább e’ harmadik és igen világos szavának, mellyet mondott az olajfák’hegyére imádkozni indulván, lesz foganattya: ,,megszóllítá , úgymond az írás , a’ tanítványt : a’ mit cselekszel , cselekedd hamar“ (Ján. i3, 27.) E’ sz. János’ bizonysága szerént, ha más nem is, de elérthette volna a’hitetlen ezt nyilván. És még se térhetett-meg. —- Sőt elvakultak szemei azon jel’ látására is, mellyel a’ hozzá közelítő ellenségit háromszor * — 5i — • 4 *
