Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

io

ban van az Istenfia az illy Lélekken, mint a’ keresztfánn a Kálvária' hegyén ; tehát valóban megfeszíttetve. Még egyet mondok, de ezt remegve. Vétkesebbek azok, kik szívok' hajlékában feszitik-meg ötét, mint sem kik a' keresztfára feszítették. Okát adom szavamnak: mivel azok egy nép-zendítöt, és magát Királlyá, Istenfiává tévő ámítót feszítettek-meg azö vélekedésük szerént. Ha ok Rristust mint dicsőség’ Királlyát esmérték volna, megnem feszítették volna ; úgymond sz. Pál (1 Kór. 2,8.) Az áldozó Hívek ellenben esmérik ötét jól, és a' Pap kifordulván kiáltya nékik : íme az Isten’ Báránnyá, a' ki elvészi e’ világ’ bűneit! Sőt önnön magok vallyák : Uram! nem vagyok méltó, hogy béjőj hajlékomba. — Nem lehet tehát semmi mentségük; kezdem második részét beszédemnek.

A’ Bűnös csak szabott ideig, "s bizonyos mértékig űzheti gonoszságát ; addig t. i. míg az Isten’ hoszszú várakozásának napja einem jő, kegyes irgalmának mértéke béliem telik ; azontúl megesmérteti ö a’ szabadon gondolkodókkal, hogy a’ törvényeknek nem vak , nem gyáva , kiszolgálíatója ö , hanem feddhetetlen igaz megőrzője, 's fenntartója. Ezt cselekszi a'méltatlan áldozókkal is.

Első büntetésük az illyeneknek a’ lelki á- talkodás. Ha eddig szemmel tartottuk ama hi- teszegett Judást, már ne távozzunk-el nyomaitól mind végig.Tehát méltatlanul és szörnyű hitesze- géssel részesült ő az élő kenyérben a'végsö vacso*

rán? Úgy vagyon,a’mint tudjátok ; de azt is tud- játok-meg, hogy sz. János kifejezése szerént ,,a’ ,,falat utánn bement ő belé a' Sátán1* (Jáia.