Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2
— Melly va knak kell annak Tenni, a’ ki azt tart- tya, hogy az Isten nem tud ’s nem lát mindeneket ! ! A’ hitetlen kimegy a’ vacsoráid helyről, Isteni Mesterének jóságán és kegyességén einem érzékenyülvén, hogy gyalázatos feltételét végre hajtsa. Elmegy ugyan az Istenfia is, ds hová? Az olajfák’ hegyére, az ö szokása szerént. (Luk. 22, 39.) ’S mi végre? Hogy imádkozzék, és az igazság’áldozattyáúl, belső gyötrelmek ’s vérkönyhullatások köztt mennyei At- tyának bémutassa magát, felajánlya— ö érette is; ’s ott békével várja ellenségét. Valóban : míg ez a’ gonosz lelkű tanítvány katona dan dárt vesz maga mellé, és magát a’ Papok’ ésFarise- nsok’ követinek vezéréül adja , addig Isteni Mes* tere földre borúi, vérrel verétekezik , és halálra adja magát az ő ellenségiért —’s elomlójáért is. Melly szörnyű volt Judásnak ezen há- ladatlansága, és melly gonoszra fordult szive? Hasonló e'heza’ méltatlan áldozónak háia- datlansága. ’S illy gonoszra fordult, oh Bűnös a te szíved ! midőn Istened’ ’s Urad’ teste és vére’ asztalához méltatlanul járulsz. Valld-meg , hogy a’ te Istened jósága és kegyessége tesz téged’ illy vakmerővé! Ha tartanál tőle , hogy a mindentudó Isten belső titkaidat kinyilatkoztattya, más rendbe szednéd lelkiesméretedet. Ha tartana tőle az az aszszony, hogy az Isten belső érzéseit homlokára píríttya, bizonnyára megváltoztatná azokat. Ha tartana tőle a’polgár , hogy czinkos fortéllyait és praktikáit napfényre hozza , bizonnyára kerülné azokat. Ha tartana tőle egy Pap, hogy képmutatásinak álorczáját le- vonnya» bizonnyal tisztább lélekkel gyakorolná azt. Mivel tehát az Isten jó, ésmegnemgya- lázzaőtet, ő vakmerő! — De ugyan azért-e — 46 —
