Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

Hitetlenné lettél, gonosz erkölcsű lévén. II- lyen lévén állapotod, mentegedheted-e magadat hitetlenségeddel? — De elvakúlhattál-e annyira is, hogy Kristusról semmit se hidgy ? Hogy rendelésit átallyában megvesd? — Nem hiszsz ? Tehát miért jösze' templomban? Miért elegyedel a' Kristus’ Híveinek számába? Ugy-e hogy Jésus’ tekéntete titkon még is helyet foglal értelmedben ? Szent tanításira és rendelésire ellenedre is gerjedezel ? Tehát ellenedre is hisz a’ te értelmed, és csak szíved nem hisz; mert fél a’ hitének következésitől. A’ ki pedig fél hitének következésitől, az valóban hisz.

Hiszsz te csak ugyan. A* templomba el- jősz, mert hissz; áldozol, mert hissz. De nem csak tudva, hanem készakarva is árúlod-el citet, midőn áldozol. Tulajdonképp' Judás se árúlta-el a’ Papoknak és Fariseusoknak Isteni Mesterét, hanem a' rósz indulatoknak ; némel- lye'k’ irigységének ugyan , némellyek’ gyűlöl- ségének , 's némellyek kevélységének. Ha ezek nem voltak volna, soha ok Jésus’ élete ellen nem törekedtek volna. Ezek voltak tehát az ellenségek , kiknek eladá őtet Judás. — Oh Bűnös ! kivánságidtól elfoglaltatott Bűnös : nem laknak-e a' te szívedben is illy ellenségek ? E- zeknek adod te is-el őtet. Hányszor mintegy alkudozol az áldozat és vásott erkölcsöd köztt: mit akartok nekem adni, és ötét kezetekbe a- dom? ’s egy hitvány gyönyörűségért, einem hagyván a’ vétkes szövetséget ; alávaló nyereségért, helyre nem állítván az idegen jószágot; csekély hívságért, a’bűnnek alkalmatosságitól megnem válván, — ezekért alkalmatosságot keresel , hogy méltatlanul áldozzál ; olly Gyón- tatót keresel, ki könnyű szerrel feloldozzon,