Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

gészen, hogy érdemét és méltóságát által ne láthassa? Tehát feltételének szörnyűsége semmiképp' se lehetett tudatlan előtte.

Elmegy a’ Sinagóga' eleihez ; ő bocsátkozik velők alkuba; ő kérdi azokat: mitakartok nekem adni? A’ harmincz ezüst pénzzel, melly azoktól első szóval igértetett vala , megelégszik. E’ csekélységet , melly egy rabszolgának árra vala a’ pogánypknál, többre becsülte Mesterénél. Nem jutott-e eszébe, hogy minapában a’ kenetet, mellyet Magdolna Jésus'lábaira öntözött , háromszáz pénzre becsülte, és most illy kevésre becsűli-e egy Ember’ — egy Rris- tus’ vérét? — ’S attól fogva alkalmatosságot keres vala, hogy őtet elárulná. Harm-ncz pénzért mond-le most Mesterének hitéről, a’kiért előbb elhagyta mindenét követvén őtet. U- gyan az az ész van-e most is Júdásbán a’ mi eddig? Igen is: csakhogy a’ kívánság vette-el annak világát. ’S ebben áll Judásnak gonoszsága.

Tekéntsünk már egy méltatlanul áldozó- nak magaviseletére. Nincs-e neked is oh Bűnös 1 szintúgy tudtodra Mestered’ felsége, és cselekedeted’ szörnyűsége , valamint Judásnak? Nem láttad te ugyan Jésusnak se mindenható munkáit, se szent erkölcsének fényét magadszemeddel ; de mind a’ kettőt hited’ világa által bélátod , ’s talán tökéletesebben , mint sem ha akkortáiban éltél volna. De talán azt feleled, hogy nincs hited ? Hol tehát az, a’ melly volt ártatlan korodig? Mikor ’s miért pártoltál-el attól? A' te jóáan elméd győzött- e-meg annak képtelenségéről még ártatlan korodban? Távúi sem. A' rendetlen kívánság vctve-el a' te szemednek is fénnyét. Előbb ártatlanságodat vesztéd-el , ’s azutáun hitedet.- 43 -