Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

résnek az értelmen kell kezdődni, és a’ gondol kod ás-módját megváltoztatnia.Ezt cselekedte Magdolna, Az Ö megtérését se a’ gyáva félelem , se a komor melankólia, roellytól e- gész életének rende távúi járt, nem szülte; ezt semmi erőszak vagy kéntelenségkinem csikarta , szabad lévén tökélletesen magával ; se a megunatkozás és elkedvetlenkedés nem szerezte, ifjúságában és kellemetességiben lévén: az ifjúság pedig és kellemetesség soha se szűkölködik kedvezők’ és hizelhedöknélkül. Szükség tehát, hogy azt csupa értelmének győző- déséből cselekedte légyen. Megvetvén t. i.azt, a’ mit eddig nagyra becsült, és nagyra becsülvén azt , a’ mit eddig meg\etett.

Eddig Magdolna a’ világ’ makszimáit becsülte nagyra ; az illendőség , tisztesség, és a’ világ’ tekéntete volt fő törvénnyé. Mi a’ világ’ szokása? Mit tart rólam a’ világ? Nem szól- lanak-e-meg az emberek? E’ sinór-mértékhez egyengeté maga életét mind eddig. Ellenben most: „Hogy m e g é r t é , úgymond az írás, (mellyet szóról szóra követni fogunk) hogy letelepedett volna Jésus a’ Farisé- u s’ házába nu mit kell vala előbbi gondolkodása szerént crondolnia? Ebédkor alkalmatO

lankodjon-e képtelen szándékával? Hívatlanúl idegen házba merészellyen-e? Minnyájoknak , kivált a’ Farizeus’ megvetésének és gúnyolásának tegye-e-ki magát? — Ezek igén kellemetlen környúlállások valának reá nézve. Sőt javasolhatja-e vala az illendőség és tisztesség is, hogy egy új Prófétának lábaihoz terüllyön-el, 's könyhullatást öntsön bűneiért? Majd gyanúba ejti magát, hogy színes képmutatása alttal csak új esméretségre kíván szert tenni , és csupán ezen rendkivülvaló férfiúnak is hajlan-