Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

ezen ég 's föld' uráról szót tesznek , majd nem találnak elégséges kifejezéseket. Teli lévén e’ leg főbb valóság' véghetetienségének , felségének érzésivei: tehát kimerítik minteggy az emberi tökéüetlen nyelvet , hogy felséges 's dicső képzésiket kijelenthessék. Az ó szájokban ez az Isten az, ki a’ tenger' vizeit markába szo- ríttya; ki a' hegyeket méröserpenyóben fon- tolgattya ; kinek a' menydörgések és villámlásai ujjai között vannak; ki csak szóll és vannak mindenek; s kijátszik mintegy fenntartván e’ világ’ roppant alkotmánnyát. — Hogy a’ véges elme a' végnetetlennek kifejezésére e- légtelen ; hogy egy gyarló teremtménynek a* mindenható teremtöre nézve szükség tétovázni , álmélkodni: ez természetes dolog.

Nem így Jésus: nem tétováz Ö az Isten' nevezetében; mivel tökélletesen esméri ötét; egy mindeddig szokatlan névvel , Atyának nevével , nevezi ótet; legfellebb szent Atyának, mennyei Atyának ; s olly házi Atyának, ki háladatlan fiának-is magába szállására , és megtérésére egészen megindul; olly gyermekes A- t)^ának , ki az idétlen koczogtatásra-is megkér- leltetik, Olly Pásztornak , ki maga indúl elté- veledett juha keresetére , s megtalálván , azt édesdeden önnön vállain visziviszsza az akolba; Ts a' t. Legközönségesebben pedig az Ő Attyának vallya. Ki ne esmérje-ki ezen bizodalmas szójárásból egy valóságos fiúnak tulajdon Attyá- hoz való szavát? A Királyi magzatok közönséges hangon szóllnak a’ Királyokról; a’ nagy ságos Urnák gyermeke soha se nagyságollya az Ö Attyát; álmélkodva szóll ellenben a'jobbágy királlyáról , és a szolga nagyságollya az ó Urát.

Azonban : ugyan ezen Jésus megneru szűnik azt-is tanítani,' hogy ö az Anyával egy $