Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

hogy az Atyában minden, a’ mi az Atyáé, az övéis ; valamit az Atya cselekszik, ö is cselek- szi azt; hogy 6 mennyből jött alá az Istentől; ö voltAmbráhám előtt, sőt mindenek előtt; a' mik lőttek; hogy minnyájan tisztellyék ő- tet mint az Atyát; a’ ki ötét nem tiszteli, az Atyát se tiszteli; mintáz Istenben hiszünk , Ő benne-is higgyünk ; az ő nevében, megkeresz- teltessünk mint az Atyáéban. Sőt midőn a’ fő Pap az élő Istenre esküdtetné-is Ötét , hogy mondjameg, ha Istenfia-e ö? Ugyvannal felelt, és még avval vastagította , hogy ezentúl látni fogják őte.t az Isten jobbja felől; 's t. e’f. Egy valóságos Isten szóllhat így egyedül : de ha ö csupa ember; s csak rendkivúlvaló kö- vettye az Istennek; így semmiképp’ se beszéll- het. Moses és más Próféták meg nem szűntek hirdetni, hogy az Ur az egy edül való Isten; eggyetlenegy botránkoztató kifejezés se csüszot- ki szájokból soha; soha se mérkeztek az Isten, nel ; soha csak kettős értelmű szót se ejtet- tekki. Ha csupa ember Jésus , ö tehát illy híven tisztét nem tel I y esi ti; viszsza él avval küldőjének nyilvánvaló sérelmére. Monda ugyan egyetlen egyszer, emberi természetére nézve, hogy az Atya nagyobb ö nála. De micsoda vakmerő kifejezés ez is szájában, hanem megtes- tesűltt Ige? Ha én e’ szent hivatalom’ közben azt vallanám magamról : az Atya Isten nagyobb nálomnál : nem tartanátok-e ti engem’ vakmerőnek, gonosznak, sőt esztelennek-is ? Nem vakmerő mérekezés e ez,ha egyteremtmény terem’őjével magát csak egybe meri is hasonlítani? Van-e leg kisebb egyenlőség egy ember és Isten , egy semmi és minden között? — Nem de A. A.! Pál és Barnábás, ugyan ezen.Jésus’ tanítványi, hasogaták ruháikat, hogy csuda-