Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

doztatásra vagytok kiszánva; mindég a’ti nyel­veteken lebeg a’ ti lelketek; mindenütt a’ ke­zeitekben hordozzátok életeteket,* a’ halál’sen- tentziája zeng mindenünnen a’ ti füleitekbe : hogy meritek kész veszedelemnek kitenni ma­gatokat?! — Talán nem érzették ók a’ kíno­kat? Talán nemfájt nekik a'fájdalom?? Nem nem , AA ! a’Sz. Lélek’ malasztya einem fojtya a’ természet jajját; erőt adván a’ viadalra, meg nem mentt a’ szenvedéstől ; Kristus’ tanúivá tévén a’ tanítványokat , az emberiségből ki nem vetközteti. Vagy talán nem is álmodtak, hogy Kristus’ követségében járván, szenvedés, kínzás, halál leszen az ő részök ? Tudták ők azt ugyan, hogy a’ Kristus’ evangyeliuma c- gész világon elterjed, anyaszentegyháza fenn marad világ végezetéig ; hogy az ő mennyei or­szága minden ellenségein diadalmaskodik vala- liára; a' Királyi Próféta jövendölése szerént: ,,A’ te erőd’ pálczáját kibocsáttya az Ur Sión- bői; uralkodjál ellenségidnek közepette“ (109, Zs. 2„ v.) De azt is tudták, hogy az evange-» lium vetésének azővéröklesz áztatója; ’s az A- nyaszentegyliáz az ő feláldoztatásokkal szentel­tetik föl , és a' Mennyek Országa az ő halálok­kal terjesztetik ki Kristusnak jövendölése sze­lént: ,;Mert kézbe adnak titeket a’ gyülekezem teliben, és a’ Sinagógákban megostoroznak ti­teket ; a’ tisztartókhoz, és Királyokhoz vitet- tök én érettem ; bizonyságul nekik , és a’ po- gányoknak. — Kézbe adja pedig az Atyafi az attyafiát a’ halálra, és az Attya a’ fiát; a fiák az Attyok ellen támadnak, és halállal illetik őket; és gyülöJségben lesztek mindeneknél az én nevemért“ Mát. 10, 17 — 22.) Mindezen szenvedésekre elszánnyák ők magokat. ’S hogy’ szenvednek? Melly bátorsággal, melly állhata­tossággal, melly örömmel ? Békókba verettet;-

Next

/
Thumbnails
Contents