Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

84 önnön magától rósz tigyan : de önnön erejé­ből jó nem lehet? így győződik-meg a’ ma* # lasztok' eszközeiről, a' Szentségekről. Nem ! úgymond ; az Isten az , ki az ö gyer­mekét mint egy Atya az erkölcsiségre neveli; az Isten az, ki ötét esméretére, s erős hitére vezérli: mert a’ Hit az Isten' ajándéka ; az Is­ten az, ki felséges rendeltetésére serkengeti; az Isten az, ki törvénnyének értelmében része­síti, és tiszteletére hódíttya; az Isten az, ki * néma szívét az imádságra , s segítsége - kéré­sére ébreszti; szabadakarattyának első ingerlést ád , 's megveti jobbúlásának fundamentomát. Az Isten a,z, ki ez élet’ viszontagságain keresz­tül , mellyeket tehetséginek kifejtésére , 's erei­nek iokélletesítésére rendelt gondviselése, sze­rencsésen vezérli, erkölcsét erősíti, érzésit tisz- títtya , szándékit megszenteli. Csak az Isten’ roalasztivalvaló munkálkodás; a' vezérlő kéz’ kovetéses; az ébresztésre való figyelmetesség ; a’nyert talentomokkal való hiv kereskedés: ez egész érdeme az Embernek a’ jóságos cseleke­detében. Tudja ő , hogy soha einem lehet Istene nélkül, vagy azontúl megszűnnék te­remtmény lenni; azért tőle függésének lánczát el nem szakaszttya ő ; avvagy méltatlan ezen sze­rencséjére. Dicsőségét, előmenetelét, s min­denét az Istennek, mint Attyának , és nevelő­jének köszöni Ö; avval dicsekedik, hogy min­denre elégséges Ö abban, ki őtet erősíti.' Illy alázatosan gondolkodik ő érdeme felől. Valamint távúi van a’jó erkölcsű minden kevely maga-elhízásától , olly idegen alávalé) maga-keresetétől is. A’ maga haszna-keresés az Ö erkölcset megalázná , ’s érdemét megveszte­getné. Azért: engedelmeskedik ő az Istennek köteles tiszteiéiből; ez a nemes érzés uralko-

Next

/
Thumbnails
Contents