Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

dili benne: szent az Istennek minden akarat- tya ! Csak azért leként ö a’ törvénynek bíztató jutalmára is , hogy kész szándékát avval inkább gyorsasíttsa , és mindenben maga hasznára vágyódó hajlandóságát annak szemléltetése által magához hódittsa. Mivel az erkölcsnek tisztának kell lennie, avvagy megszűnik az erkölcs lenni: ó tehát az Istentől, igéretire nézve, olly bizodalommal várja jutalmát, mint egy méltó ajándékot; Sz. Pálnak azon vallása hat- ván-megőtet: ,,minekutánna mindeneket megcselekedtetek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk ; a’ mit cselekednünk kellett, meg- cselekedtük.“ Azért nem zsarolja Ö bérét az Istentől igazságképpen, mint egy napszámos, hanem reményű tőle mint egy Istenfiának érdemi által nyertt kegyelmet. Ki ol!y végbetet- len jó , hogy részszerént való érdemünknek is kész egész jutalmat adui. Hlyének érzései aa Igazúlásról.

Mi leszen belőle holta után? Boldogulásának tökélletessége ez életben lehetetlen. Az erkölcsiség terhes áldozatokat kíván tőle minduntalan I önnön maga megtagadását; testének Öldöklését; indúlatival vbló viaskodást; számtalan kívánságainak elnyomását parancsoliya: tehát szívét kielégítő gyönyörköd ésben itt nem élhet. Nem remélheti-e azt sírjántúl ? Itt szüntelenvaló harcz, és szenvedés volt sorsa: nein bizakodhatik-e , hogy halála után dicsőség, és győzodelem lészen része ? Úgy van : az erkölcsiség vagy méltó jutalom nélkül marad, vagy annak egy boldog jövendő a’megadója. — Tele ezen bizodalommal felvídámúl egy Erkölcsös halálos ágya búsítási között, az égre feszíti szemeit, és nem irtózik semmit porhanyó föde-r lének bomladozásától. Vidám lelke nyugtom