Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

sokkal, mutat-bé az Istennek engesztelő áldd* zatúl. Maga magát bünteti, hogy az Isteni büntetést megelőzze; a felbontott jó rendet iparkodik heiyre hozni lelkiesméretében; a’ * mennyire tőle kitelhetik, avval pótollya ki hibáját, hogy testi kívánságinak annyit megtagad ezentúl , mennyit tulajdon kárával előbb kedvezett nékik. ErŐtelennek érzi-e magát az erkölcs' harczának vívására? Elfogytak-e erei a’ sok akadályokkal való küszködésben ? Tehát felsohajt a hoz , ki megparancsolta neki , hogy • jó erkölcsű legyen. Bizonyos lévén benne^ hogy meghallgattya, s szent lelket ád neki mennyei Attya, minthogy az e’ földi Atyák is, annyi irigy, idegen , rendetlen , hajlandóságok alá vettetett Atyák is , meghallgattyák az őket kérő gyermeküket. így ébred-fel benne a’ malasztok' hite* Megesméri, hogy rósz kívánságinak kiirtására magától erőtelen, és leg hivebb fogadásinak megtartására is elégtelen , e’testi világ’ hatalmas ostromai ala,tt. Megesméri ő e' felett * ama jámbor Pállal, hogy a’ bún a' belső részében lakik, és kegyetlenül uralkodik rajta; nem azt a' jót cselekszi, mellyet akar, hanem^ a’ rnelly roszszat gyűlöl, azt miveli. „Én szerencsétlen ember, ki szabadít-meg engem’ e’ halál' testéből? 4,4 így fohászkodik (Róm. 7: v, i5.), és hanyathomlok rohanna a’ kétségbeesésbe e’ terhes ügyében, ha az Isten’ kész segedelméről megnem gyözettetnék. Hogy hogy ? úgymond, parancsolhatná - e az Isten, hogy gyarló teremtménnyé erkölcsös legyen, csupán sanyarú törvényt szabván neki, és annak végbevihetését nem intézvén? Ha bár Önnön gáncsából romlott is, nem fog-e bizonyos eszközök által tehetséget neki ajándékozni , ha színe előtt fiúi egyenességgel megvallya , hogy

~ 83 —