Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

ragjának? szóll tovább a' Religyió; a’ szenvedés csak o 11 y gát, mellyet tartozott a’ titeket szerető Isten vetni rendetlenkedő indúla- titoknak , hogy ezek tűznek víznek ne ragadozzanak. Nem tudjátok-e, hogy a’ jó Atya is szeretett gyermekit megfenyíti ? pillantsatok azokra, kiket világi javakkal, dicsőséggel , és szerentsével eltöltött, s kik ellen irígykedika’ ti kaján szívetek, nem hagyta-e el őket többnyire a' lelki jóság? A galibás dolgok alatt fekszik magva a’ jeles tetteknek ; a’ virágzó állapotnak legszámosabbak és legveszedelmesebbek késérteti; legyetek tehát állhatatosak azon ösvényen , mellyen vezérel titeket véghetetlen jó és bölcs Gondviselőtök ; távúi jár az a’ veszedelemtől; békés türéstek’vége az örök boldogság ’s a’ t. Ezeknek megfontolására a' szenvedő nem kezd-e meg elégedni sorsával?!

De a’Religiónak ereje leginkább kitetszik akkor, midőn természetünknek ama erőszakos változása elközelít, a’ halál. Eggy Religiónak baráttya se fojthattya el ugyan a'szomorúságnak és irtózásnak indúlatit annyira magában, meghalálozván , hogy azokat ne érezze: mivel emberi természetéből ki nem vetkezhet, melly a’ bűnért e’ büntetés alá vettetett: hanem ö pályafutásának végén találván magát , nem háborkodik , nem csüggedez , nem sopánkodik , mint ama Amalecziták’ királlyá: ,,Igy választ- e el a' keserű halál?! ( 1. Kir. i5. v. 32.) Oh nem ! a’ Religió más érzésekre vezeti őtet. Meg kell-e tehát halnom ? mond ő békével magában; valaha csak ugyan bé kell tellyesítenem a'törvényt, melly minnyájunkra vettetett; a’halál a’ bűnnek ’soldja; bűnös lévén, töredelmes szívvel adózom életemmel. — Megkell-e csak ugyan halnia? Mit is veszt ő el, mellynek vesz— 42 —