Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
tessége néki elviselhetetlenné válnék? E' földi javait-e? Soha se szegezé ő azokhoz szivét ; úgy élt ő azokkal mintha nem élt volna ( 1. Kor. 7. v. 3i.), úgy használta ő azokat, mint a’ földi életének eszközeit; már most életének végét érvén , olly örömest kiád azokon , melly Örömest leteszi eggy utazó táskáját ’s bottyát haza érkezvén. — Az ö kedves övéit-e í Élete társától, gyermekeitől, barátitól búcsút vévén el nem keményíti ő szivét stoikus érzéketlenséggel , sőt inkább szabad útat nyit könyhul- latásinak, szerető és háladatos indúlatinak; de az ö szomorúsága azért nem mértéktelen: éllyetek , úgymond , boldogúl! én tovább költözködöm ; el nem válók azért egészen tőletek, síromon túl-is a’tietek lészek ; kevés údő múlva ismét őszve jövünk. Köszöni mindenekelőtt hitvesének ; azután barátinak és minnyájoknak hivségöket; ’s ama mindeneket tudó s látó-» nak ajanllya Őket a’ méltó jutalom végett. Gyermekeihez , kiket atyai szívből utólszor megáld , mond ö: az én, ’s a’ ti Atyátokhoz megyek; a’ ti test szerént való Atyátok meghal ugyan , de élni fog azért a’ másik mennyekben , ki is gondotokat viseli. Úgy vagyon : a* ti Atyátok, ki mennyekben vagyon, einem hágy titeket, csak ő vele tartsatok ’s a' t. — E’ világot-e? De ő eggy örökké tartandó ország’ birtokára hivatalos; a' hol az Isten'hajléka az emberekkel, s ő velek fog lakni; az Isten az ö Istenöklészen ,'s eltöröl minden köny- hullatást az ő szemeikről; a’ hol a’ halál többé nem lészen, se fájdalom, se jajgatás, se kiáltás; mert az előbbiek elmúltak, (Jel. 21. v. 3*4») Tudja ,,hogy megváltója él; és az u- tólsó napon a’ földből teste ismét feltámad; és ismét körűi vétetik bőrével, és ezen testében. — 43 —