Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

— 3i —

ságtokra. Mert a’ Religiótól függ a’ ti tökélle- tesedéstek , először,* másodszor a’ ti megelége- déstek; mellyek nélkül lehetetlen boldogúlás- tok. Ezekről meg győződhettük , csak figyel- mezzetek.

Ha bár polgári állapottyán kívül teként- tyük is az embert, szükséges a’Religió annak boldogítására , s tökélletesítésére. Eredetéről és sorsáról lehetetlen ha nem egyszer mász- szor , hogy ne tanakodgyék magában ; szükséges tehát a1 tökélletes kilátás ezek eránt; szükséges neki a’ zabola is , melly csapodár indulatit viszsza tartóztassa; szükséges néki oliy ösztön-is , melly elég erőssen hódíttsa az erkől- csiségre. Ezen tetemes hasznokat pedig csupán a’ Religiótól várhatni.

Tudja és láttya minden józan ember, hogy senki se lehet magának alkotója, sem olly vaktában ki nem bújik a’ főid’ kebeléből mint a gomba ; sem a’ fergeteggel le nem hull a’felhőkből mint a’ jégeső: kéntelen tehát szívének csendességében azon is jártatni eszét : hát az első embernek ki volt az Attya? 'S a’ Religio nyit itt kaput bélátásának ; az győzi meg etet, hogy mesterséges és felséges czélokia alkalmatos természetére nézve távul se valamelly oktalan természetnek munkája ö, hanem eggy mindenható és véghetetlen elme alkotá ötét önnön képére , és hasonlatosságára ; testet u- gyan a’ föld’ agyagából formálván neki az Ur Isten, lehellé arczájára az életnek lehelletét, ’s úgy Ion az ember élő-lélekké ( Tér. kö. 1-2.) A’ Religió teszi bizonyossá őtet arról-is, hogy teremtője , véghetetlen bölcs lévén, nem hagy- hattya kezemunkáját fenn tartás és gondviselés nélkül : más képp’ eggy olly gyarlóságban