Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Ha büszke elméje ezen idegen tanúság ellen pártoshodik: számtalan igazságokban tétovázó értelme feddi azontúl ötét, hogy hálát nem ád a’ kegyes Gondviselőnek , ki ama vigasztalással telyes igazságoknak kinyilatkoztatása által a' gyarló emberi észnek segedelmet nyújtott. Ha azoknak megfoghatatlansága ellen zajog, szemére hánnya : az volna-e az Ur és Isten verhetetlen, és megfoghatatlan, ha egy porból lett alkotmány , melly csak tegnaptól vagyon , minden ö örök titkait béláthatná ? ! Ha bénem láttyák szemei gondviselésének, igéretinek kimenetelit , lecsendesiti szivének józan gerje- delme : ezen földi vándorlásom’ korában , úgymond , nincs ideje a’ tökélletes bélátásnak ; a' sirontúl fedeztetik nekem fel a' Te bölcs igazgatásod ! Ha a’ halál' setét tartománnyain által kelletik is útaznia boldog hazájába, nem irtózik ó kim úlásától; mind éltében mind halálakor vigasztalást nyújt neki az Isten’ csalhatatlan igéje. —^

így szármozik benünk az Isten' esméretébol a’ Religyió szükségképpen: mert valamint ezek természetesen egymásra következnek: atya, fiú, engedelmesség ; Úr , szolga, szolgálat; a- jándék-adó - nyerő, háladatosság ; kölcsön-adó , vevő, adósság; úgy szinte ez is : Isten, ember Religyió,

A' Religyió tehát AA! a’ mi okos természetünknek kihozása ; a mi józan esméretünk’mag- zattya : ha a’ társaságos életben nem élnénk is , ha semmit nem tudnánk is a’ Királyokról, törvényszerzökről , s Papokról, az Istenre nézve még is ezen érzésekre gerjedezne lelkünk. Nem valóságos csuda-e tehát, hogy még világ’ Bölcseinek tetszhetnek magoknak azok,kik a’